Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 82. §. 53 136. Aberratio ictus esetén a cselekmény az eredmény szerint minősül. Vádlott ölési szándékkal V.-ra lőtt, azonban ezt nem találta, banem lövése által G.-n és G.-on súlyos testi sértést ejtett. Tekintve, hogy vádlott szándéka embernek megölésére irányult, de cselekményéből ember­halál nem következett be, cselekménye szándékos emberölés kísérletét képezi. Tekintve továbbá, hogy vádlottnak szándékos emberölés kisér­letét képező cselekménye folytán két ember szenvedett súlyos testi sértést; tekintve, hogy azon esetben, ha a vádlott lövése nem azt az egyént találta' kit megölni akart, a cselekmény ugy birálandó el, mint szándékosan azon egyén ellen irányuló, a kit a lövés sértett és a jelen esetben két ember sérült meg : vádlott terhére két rendbeli szándékos emberölés bűntetté­nek kisérlete volt megállapítandó. A B. T. K. 280. §-a azért nem alkal­maztatott, mert vádlott kétségtelenül csak egy embernek, V.-nak halálát akarta. (Curia 9415. sz. 1899 szeptember 24.) 137. Error in obiecto esetén a felindulás (B. T. K. 307. §.) vádlott javára figyelembe vétetett. Vádlottnak büntetése a B. T. K. 307. §. 2. bekezdése alapján volt kiszabandó, mert ő A. testvérének jogtalan és súlyos bántalmazta ­tása következtében támadt erős felindulásban, rögtönös visszatorláskép­pen követte el a terhére rótt sértést és pedig meggyőződése szerint azon az egyénen, a ki testvérét leütötte ; reá nézve fenforognak mindazok a körülmények, a melyek a B. T. K. 307. §-ának 2. bekezdésében megálla­pított enyhébb büntetési tételnek alkalmazását indokolják s ezt nem vál-, toztatja meg az a körülmény, hogy bátyjának bántalmazója helyett mást ütött meg, mert eme körülményről a cselekmény elkövetésekor tudomása nem volt és igy ez a B. T. K. 82. §-a értelmében neki be nem számitható, annál kevésbbé, mert tévedését az éj homálya és az a körülmény okozta,, hogy tévedésének áldozata a menekülő tettes társaságához tartozott, ezzel együtt futott meg és ezéhez hasonló ruhát viselt. (Curia 7873. sz. 1890 október 3.) 138. Bűnösség megállapittatott, midőn vádlott azzal védekezett, hogy a váltókra jogosítva volt a sértettek nevét reáirni, mert azok a hamis vál­tókkal kicserélt váltókat valóban aláírták. Téves a védelemnek az az érvelése, hogy vádlott, midőn az 50 frtos váltóra P. és Sz. és a 200 koronáról szóló váltóra P. és K. névalá­írásait azok tudta és beleegyezése nélkül rávezette, erre magát jogosított­nak vélhette azon az alapon, mert az emiitett váltók előzőit képező hason­összegü váltók állítólag a nevezettek valódi. névaláírásaikkal el voltak látva és a mennyiben vádlott az ezen jogosultságot megállapító magán­jogi jogszabály fenállása iránt tévedésben volt, ez a tévedése a beszámítást a B. T. K. 81. §-ából következtethetően kizárja, mert e szakasz szerint a beszámítást csak a büntető törvény nem tudása vagy téves felfogása nem zárja ki. A beszámítást kizáró ok fenforgása a jelen esetben következtetés utján nem állapitható meg. A törvényszék ugyanis nem fogadván el valónak azt, hogy a kérdéses váltók előzőit képező váltók valódiak lettek volna ; az erre alapított minden következtetés már ebből az okból is tarthatatlan. Egyébként a B. T. K. 81. §-a nem a beszámítást kizáró ok megállapítását,

Next

/
Oldalképek
Tartalom