Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 263. §. 3. az állított tény jogérvényes Ítéletben valódinak mondatott ki; 4. a sértett fél annak megengedését a biróság előtt maga kívánja ; 5. a vádlott igazolja, hogy állításának czélja a közérdek vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt. Az állítás vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. 806. Azt a kérdést, vájjon való-e vagy valótlan az állított ténykörülmény, mint ténykérdést az alsóbiróság dönti el. A tábla azon tényt állapította meg, hogy a vádlott által a főmagánvádlókról közzétett állitások valóknak bizonyultak s igy a B. T. K. 263. §-ának a büntethetőségét kizáró esete fenforog. (Curia 8602. sz. 1903 október 22.) 807. Valódiság általános kifejezésekkel szemben is bizonyítható. Kolozsvári törvényszék: W. F. n-i lutheránus pap vádat emelt sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt F. K. vádlott ellen, mert ez a K.-t megjelenő »Ellenzék« czimü napilapnak 1902. évi 153. számában »A n-i lutheránus papi állás betöltése« czimü czikkében őt tanbetyárnak nyilvánította. Tekintettel arra, hogy a megtartott főtárgyalás folyamán kihallgatott több tanúnak eskü alatt tett vallomásával bizonyítva van, hogy vádló mint tanitó a gyermekeket több izben megverte, hajukat kitépte, fülüket feltépte, leánygyermeket kikötve teljesen magára hagyott, mi a mellett, hogy a humanizmus követelményeivel sehogysem egyeztethető, még könnyen végzetessé is válhatott volna, igy tehát elfogadandó volt vádlottnak ama védekezése, hogy őt nem személyes ellenszenv vezette, hanem a közérdek, jó izlés, humanizmus által megkövetelt szempontok, s beigazoltnak kellett venni a B. T. K. 203. §-a 5. pontjának esetét. (10195 sz. 1903. szept. 1.) — Kolozsvári tábla: Vádlott a ténykörülményekkel megegyezően beismerte azt,-hogy a Kolozsvárt, 1902 július 8-án megjelent »Ellenzék« czimü napilapban közzétett »n-i lutheránus papi állás betöltésére* vonatkozó czikknek a szerzője s azzal védekezik, hogy az abban foglaltakat nem sértési szándékból, hanem közérdekből irta s büntetlensége megállapítása végett annak megengedését kérte, hogy az inkriminált állításoknak valódiságát bizonyíthassa. A törvényszék a B. T. K. 263. §-a 5. pontja alapján a kérésnek helyt adott s a megejtett bizonyítási eljárásnak eredménye az lett, hogy több tanú bizonyította azt, miszerint a főmagánvádló, ki előbb tanítói állást foglalt el, tanítványaival szemben több esetben a fenyítés jogával visszaélt. (525. sz. 1904 február 24.) — Curia : A főmagánvádló a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a tábla nem vette becsületsértésnek a vádlott által főmagánvádlóval szemben használt »tanbetyár« kifejezést. E panaszpontra vonatkozólag megállapítja a Curia, hogy a tábla nem mondotta ki azt, hogy a »tanbetyár« kifejezés nem meggyalázó, hanem vádlottat e, vád alól azért mentette fel, mert e kifejezés valóságát a B. T. K. 263. §-a értelmében bebizonyította. A B. P. 385. §-a 1. aj pontjára való hivatkozás tehát helytelen. A mennyiben pedig a semmiségi panasz arra volna érthető, hogy az ebbeli bizonyítás nem sikerült, ugy az mint ténymegállapításra vonatkozó, a B. P. 437. §-ának 1. bekezdése értelmében figyelembe nem vehető. (8901. sz. 1904 november 2.)