Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

240 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 261. §. meggyalázza : mert a főmagánvádlót olyannak mondja, kit hivatásos működésében nem az irói czélok, hanem mellékérdekek vezetik. A cselekményben tehát a B. T. K. 263. §-ának alkatelemei vannak meg. s a kir. Ítélőtábla helytelenül alkalmazta a B. T. K. 258. és 259. §-ait, midőn" a tettet azok alapján minősitette és büntette. (Curia 4996. sz. 1902 május 28.) 775. A B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének tényálladékához a sértés czélzata mint külön alkatelem nem kívántatik meg. í Curia 10340. sz. 1903 deczember 22.) 776. Feltételesen használt szavak képeznek becsületsértést. (Curia 5096. sz. 1883 október 2.) 777. Mástól hallott hir továbbterjesztése is becsületsértés. Győri tábla: Vádlott maga is beismerte, hogy ő G. Jánosnét illetőleg azt kérdezte, hogy nem hallották-e a hivatkozott tanuk, hogy G.-né pálinkát lopott, mert ő. másoktól ezt hallotta. Minthogy pedig azon G. Jánosnét meggyalázó hir továbbterjesztése a becsületsértés tényálladékát kimeriti, ennélfogva a kir. Ítélőtábla vádlottnak a becsületsértés vétségében való bűnössé nyilvánítását találta indokoltnak. (3170. sz. 1893 deczember 7.) — Curia : A felebbezés visszautasittatik. (797. sz. 1894 márczius 21.) Iniuria verbális. 778. Papjelölt ellen korteskedés czéljából, annak az állítása, hogy nyavalyatörős : becsületsértés. Járásbíróság: Az alkalommal, a mikor G. E. a községházánál kérdőre vonta vádlottat, hogy miért terjesztett oly hirt testvéréről, magánvádlóról, hogy az nyavalyatörős, vádlott ily kifejezéssel: »Ja, er hat die Krankheit« élt, a mi a kishartai német dialektus szerint nyavalyatörős betegséget jelent, s ez által tehát azt állította magán vádlóról, hogy az nyavalyatörős. Vádlottnak ezen ellenében teljesen beigazolt cselekményében, a mennyiben az állított tény valódisága esetén magánvádlót sem közmegvetésnek nem tenné ki, sem pedig bűnvádi eljárásnak nem képezné okát, a rágalmazás vétségének ismérvei nem voltak feltalálhatók, de a cselekmény minden esetre magánvádló meggyalázására irányult és szolgált, a mennyiben korteskedési czélból magánvádlót vádlott ezáltal kisebbíteni akarta s a papi állásra nem méltónak tartotta, ekként tehát vádlott cselekménye magánvádló ellenében becsületsértést képez,, miért is vádlottat rágalmazás helyett a becsületsértés vétségében lehetett bűnösnek kimondani. (1996. sz. 1895 október 30.) — Budapesti tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva s még azért is helybenhagyja, mert az eljárás adatai szerint bizonyított az a tény, hogy vádlott a magánvádló, mint lelkészjelölt irányában a vád tárgyát képező kifejezést használta, alkalmas volt arra, hogy magán vádló a papi hivatásának gyakorlatához szükséges tulajdonságainak kicsinylése által megszégyenittessék,