Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről- és vétségekről. 260. §. tanúira hivatkozott. Sch. József és B. Frigyes tanuk azt igazolták egyhangúan, hogy az kemenczét el nem vitt a lakásból, hanem azt a szinben hagyta. Tekintve, hogy S. Frigyes vádlott már a polgári der adataiból meggyőződést menthetett magának a tekintetben, hogy Cs. Mihály magánvádló a per tárgyát képezett kemenczét nem vitte el, ennek daczára ellene bűnvádi feljelentést adott be, már nemcsak a kemencze, hanem más ingóságok ellopásával is, de sőt még szándékos kártétellel, vagyonrongálással is vádolta; tekintve, hogy vádlott nemcsak hogy igazolni, de még valószinüsiteni sem tudta, hogy a lopást magánvádló követte volna el, s hogy neki alapos oka lett volna azt gyanusitani ; tekintve, hogy a legenyhébb felfogás mellett is vödlottat legalább meggondolatlanság terheli a bűnvádi panasz beadására nézve s neki mint műveltebb egyénnek teljes tudatában kellett lennie annak is, hogy feljelentésével magánvádlónak becsületét és jó hirnevét támadja meg: S. Frigyes várüottat az elsőbirói itélet megváltoztatásával, az itélet rendelkező részében körülirt rágalmazás vétségében bűnösnek kellett kimondani. (3167. sz. 1893 november 21.) — Curia helybenhagyja. (644. sz. 1894 deczember 21.) 748. A vád valótlansága nem vétetett bizonyítottnak, mert az alapeljárás iratai nem voltak beszerezhetők. Minthogy tényként csak az állapíttatott meg, hogy T. Ágostonné vádlott a magánvádlót felettes 'hatóságánál a tiszti becsületszó megszegésével vádolta, ellenben a B. T. K. 260. §-a szerint meghatározott ama lényeges ismérvére vonatkozólag, hogy a vád valótlannak bizonyuljon, csak a cs. és kir. 14. zászlóalj átiratából következteti, hogy a feljelentés alaptalannak találtatott, holott ez az átirat csak azt tartalmazza, hogy a becsületbirói eljárás meg nem indittatott, mivel arra a megtörtént nyomozások alapján szükség nem volt; minthogy az e tárgyban felvett ügyiratok két izben történt megkeresés daczára a biróságnak meg nem küldettek, tehát a biróság abban a helyzetben nem volt, hogy a becsületügyi birói eljárás mellőzésének indokait megismerje és megállapítsa, vájjon a vád tényleg valótlannak bizonyult-e. vagy az eljárás alaki vagy egyéb és mily okokból mellőztetett ? Minthogy a vád valótlanságának bizonyítására a jelen bűnvádi eljárás során ténybeli adatok egyáltalán nem szolgáltattak; a törvényszék a B. T. K. 260. §-ában meghatározott egyik lényeges ismérve hiányában állapította meg a vádlott ellen a rágalmazás vétségét. (Curia 3645. sz. 1891 június 14.) 749. A községi bába nem bűnös a rágalmazásban, ha jóhiszemüleg valamely nőről magzatelhajtás miatt hivatalos jelentést tesz, a mi a megejtett bűnvádi eljárás folytán valótlannak bizonyult. (Curia 2902. sz.. 1901 május 15.) 750. Ha valaki két egyén bemondása alapján bűnvádi feljelentést tesz, nem bűnös rágalmazás miatt, habár feljelentése folytán megindított ügyben felmentő itélet hozatott. (Curia 8722. sz. 1903 október 27.)