Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)
88 Curiai bíráskodás. önként értetik, hogy miután ez esetben vesztegetőül nem a megválasztott képviselő, hanem Eszes,Mátyás jelentkezik, a most felhivott szakasz 10. pontja értelmében a bizonyitási eljárás eredménye csak a megnevezett négy választó szavazatának érvénytelensége lehet. A bizonyitási eljárás csak a fönt megnevezett négy választóra vonatkozóan rendeltethetett el, mert a kérvényben megnevezett 13 választó közül a harang vételárára vonatkozóan kötelezettként, az I. 1. alatt bemutatott szerződés szerint csak ez a négy választó jelentkezik, a tárgyalásnál előterjesztett az a kérelem pedig, hogy a kérvényben megnevezettek helyett az I. 1. alatti szerződést aláirt többi választóra nézve állapittassék meg a megvesztegetés ténye, mint uj tényeken alapuló, az 1899 : XV. t.-cz. 23. és 70. §§-ai értelmében figyelembe nem vehető. Ugyanez okból rendeltetett el a bizonyitási eljárás arra a tényre, hogy Eszes Mátyás 1901. évi szeptember 29-én Huszár Gergelynek és 12 társának azt igérte, hogy az uj kápolna épitéséhez vásárolt faanyag vételárának kamatait elengedi, a tőkére nézve pedig elvár 10 évig is, és beéri azzal az összeggel, a mi a perselyben összejön, ha Enyedi Lukácsra szavaznak. Hogy F orrai György dorozsmai lakos az Enyedi párttól 16 koronát, Dudás József pedig 36 koronát kapott azért, hogy Enyedi Lukácsra szavazzon. Az e csoportban fölsorolt többi tényekre vonatkozóan azonban a bizonyitási eljárás, mint felesleges és helyt nem fogható, mellőztetett. (Következik annak kimutatása, hogy a vonatkozó tényállítások hiányosak.) //. csoport. E csoportban összefoglalt esetek az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 6. illetve 10. pontjai alá eső feltétlen, illetve viszonylagos érvényteleiségi okra vonatkoznak és érvénytelenségi tényékül kérvényezők előterjesztik: 2. hogy Eszes Mátyás és Karcsay Aladár dorozsmai lakosok 1901. évi szeptember 29-én Huszár Gergely dorosma-göbölyjárási választó tanyáján Deme József István és megnevezett 19 társa dorozsmai választókat etették és itatták. E tények bizonyítására tanukat kérnek kihallgatni. Ezekkel szemben választásvédők tagadják, hogy etetés-itatás történt, hivatkoznak az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-a 6. pontjának szószerinti rendelkezésére és szellemére, melyből nyilván következik, hogy az illető választókat névszerint és pedig a 23. §. értelmében már a kérvényben kell megjelölni. A megengedett ellátásnál a helybeli és nem helybeli választók között tett megkülönböztetést önkényesnek, törvényen nem alapulónak mondják. Szerintök összesen 554 választó volt a választás napján ellátandó. Ellátási czédula nem volt egészen 1000 drb, a nap folyamán a választónak többször is kellett étkezni, a ki pedig már leszavazott, az már ehetett, ihatott. A 2-ik pont alatti esetre nézve Simon Antalt, a ki a C) alatt csatolt bizonyítványt kiállította, gyanúsnak mondják, mert számításból utolsónak szavazott, egyébként Huszár Gergely tanyáján a vendégségben Kelemenpárti választók is résztvettek és az nem volt egyéb alkalmi megvendégelésnél, a mit a törvény 9. §-a is megenged.
