Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Az illetéki díjjegyzék tételei szerinti beosztás. 633 mentesek lennének, azért, mert annak czélja az egyéni évi járulékok befizetése ellenében a nyugdijjogosultság elnyerése, már pedig az illetékmentesség kedvezményének megadása, a törvény czélzatának megfelelőleg, csak az oly jótékonysági és emberbaráti egyletekre terjed ki, a melyek viszonszolgáltatás nélkül vagy csak oly csekély viszonszolgáltatás mellett fejtik ki emberbaráti és jótékonysági működésüket, hogy az ez által tisztán jótékonysági vagyis ingyenes, könyörületbeli jellegét el nem veszti, a mi pedig a jegyzői nyugdijalapról nem mondható. (9834/1900. sz.) 443. Baptista egyház elöljáróinak isteni tisztelet tartása iránt benyújtott beadványa bélyegmentes. (15500/1897. sz.) 444. Az 1880 : XXXI. t.-cz. 5. §-ában biztosított illetékmentesség csak a helyiérdekű vasutakat illeti meg, s az a vasútépítő' vállalkozóra ki nem terjed. (11719/1897. sz.) 445. A szegényj ogon perlekedő fél illetékmentessége, az illetéki díjjegyzék 85. t. 12. pontja értelmében, az ügyvédi meghatalmazványra is kiterjed. (2930/1901. sz.) 446. Ha helyiérdekű vasút a kisajátítási tervbe felvett ingatlant, a tulajdonos hozzájárulásával a vasútvonal forgalomba hozatala előtt veszi birtokába, de maga a vételi szerződés csak az üzlet megkezdésétől számítandó két éven tul volt írásba foglalható : erre a vételre az illetékmentesség kiterjed. Indokok: Az 1880 : XXXI. t.-cz. 5. §-a az épités tartamára a helyiérdekű vasutaknak bélyeg- és illetékmentességet adott általában véve és a mentes jogügyletek, egyéb jogcselekmény és beadványok között nem esetszerü, hanem példaszerű felsorolás mellett felemliti többek között a pálya czéljaira szükséges földterületek és • egyéb dologi jogok átruházását, vagyis azoknak megszerzését. A törvény ezen §-a alapján kétségtelenül mentesnek volt kimondandó az olyan ingatlanszerzés, melynél az ingatlan az épités alatt került a vasút birtokába, vagyis akkor, ha mint ebben az esetben magukon a szóban forgó ingatlanokon épült a vasútvonal vagy annak egyik-másik tartozéka. A kérdés tehát csak az, hogy az 1888 : IV. t.-cz. 5. §-ának az a rendelkezése, mely a mentességet az üzlet megnyitástól számitott két év múlva megszűntnek jelenti ki, olykép változtatta-e meg az 1880 : XXXI. t.-cz. 5. §-át, hogy az uj törvény alapján egyes szerzések illetékkötelessé váltak, melyek a régi törvény alapján mentességet élveztek volna vagy nem ? A mig egyrészt az 1888 : IV. t.-cz. 5. §-a annak világos kifejezése szerint nem szünteti meg, nem is változtatja, hanem csak kiegésziti az 1880 : XXXI. t.-cz. 5. §-át, addig másrészt a fennállott közmunka és közlekedésügyi m. kir. ministernek az 1888 : IV. t.-czikkre vonatkozó indokolásából kitűnik, hogy az 1880 : XXXI. t.-cz. 5. §-ának czélzata kétségkivül az volt, hogy a helyiérdekű vasutak mindennemű bélyeg- és illetékkötelezettség alól felmentessenek, hogy az uj, csak kiegészítő törvénynek czélzata ugyanaz, hogy a felhozott példák csak azért terjesztetnek ki más, a vasutak keletkezésével összefüggő esetekre, hogy a vitássá vált