Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 117 vettek Bárdos Rókus, Bárdos Lajos és még a kérvényben névszerint megnevezett 80 választó, a kik mint ilyenek, dr. Baross János képviselőre tényleg le is szavaztak, a mely szavazatok azonban, az 1899 : XV. t.-cz. 4. §-ának rendelkezéséhez képest, érvénytelenek és mint ilyenek az általános többség megállapításánál a képviselőre beadott szavazatokból levonandók, ezek levonásával pedig dr. Baross János képviselő az általános többséget el nem nyerte. A bizonyítékok felsorolásánál kérvényezők a kérvényben előadott bizonyítékokat ismételték s mint uj tanukra Sebestyén Jánosra és Ornyik Mihályra hivatkoztak, kérték a bizonyítási eljárás elrendelését. Dr. Baross János képviselő és Csemegi Antal választási elnök meghatalmazottja tagadja általánosságban a kérvényezők által felhozott tények valóságát, különösen pedig előadja, hogy ad 1. nem való, hogy Gyovai János választónak Szőke Pál 100 koronát igért, különben is ő nem Barossra, hanem Hegyi Antalra szavazott; ad. 2. Tekulics Imre a B) alatti jegyzék 313. f. száma szerint Hegyi Antalra szavazott ; ad 3—6. A vacsorákat általánosságban illetőleg alaptalan ráfogásnak nevezi a meghatalmazott. De hogy a fent idézett t.-czikk 3. §-ának 6. pontjában foglalt érvénytelenségi ok megállapítható legyen, múlhatatlanul megkívántatik, hogy az etetés és itatás abból a czélból történjék, hogy a választók a képviselőre szavazzanak ; már pedig teljesen ki van zárva, hogy — mint utóbb ki fogja mutatni •— ezek a magántermészetű vacsorák abból a czélból adattak volna, hogy az azokon jelen volt választók Barossra szavazzanak ; kizárja ezt már maga az a körülmény, hogy a kérvényben megnevezett választók közül azok, a kik a Fekete Lajos, Kaszaniczky Dénes és Szlávik János által adott vacsorákon vagy azok egyikén vagy másikán résztvettek, mindnyájan oly társadalmi állásban és vagyoni körülmények közt levő emberek, a kiket ily módon megvesztegetni nem lehet. Tagadja tehát, hogy nem a képviselő, hanem harmadik személyek által adott ezek a vacsorák a 3. §. 6. pontjának fogalma alá vonhatók lennének és tagadja, hogy azok tekintetében a képviselő részessége megállapítható lenne, mert kérvényezők a részesség ténye gyanánt egyedül azt hozták fel, hogy Baross János ezeken a vacsorákon jelen volt, — a puszta jelenlét azonban a részességet meg nem állapítja. Kérte a meghatalmazott, hogy kérvényezők a bizonyítási eljárás mellőzésével kérvényükkel elutasittassanak s a költségben elmarasztaltassanak. Az 1899 : XV. t.-cz. 35. §-a értelmében a választás törvényszerűségének védelmére fellépett Draskovich László és társai választók meghatalmazottja csatlakozik az előadottakhoz s a maga részéről előterjeszti, hogy feltenni is képtelenség azt, hogy ők a vacsorákkal, etetés és itatással lettek volna megvesztegetve. Azokon a vacsorákon csak választók vettek részt és pedig olyan választók, a kik már előzőleg határozottan szabadelvű pártiak voltak, — Baross mellett nyilatkoztak s Hegyi Antallal szemben ellenséges álláspontot foglaltak el. Tény azonban, hogy Hegyi Antal a választás napján a plébánia udvarán emelt sátorban, 360 választót etetett és itatott és őriztetett. Beismerte azt maga Hegyi Antal is a »Tisztviselők« 1901. évi 42. számában, melyet becsatol. Ezek az etetéssel és itatással befolyásolt szavazatok érvénytele-