Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 105 Tekintettel arra, hogy a megjelölt 10 választó személyazonossága ellen a főtárgyaláson kifogás nem tétetett s ez irányban a bizonyitási eljárás során sem merült fel kétség, a m. kir. Curia 10-ben állapítja meg azoknak a szavazatoknak a számát, a melyek a 3. §. 10. pontja és ezzel kapcsolatos 6. pontja alapján érvénytelennek és mint ilyenek, Enyedi Lukács szavazataiból a most jelölt alapon levonandók. A m. kir, belügyminisztertől beszerzett választási jegyzőkönyv és rovatos szavazási ivek szerint az 1901. évi október 2-án Tápén megtartott országgyűlési választásnál összesen 1011 szavazat adatott le, a melyből 554 szavazat Enyedi Lukácsra, 547 szavazat pedig dr. Kelemen Bélára esett. A fent előadottak szerint Enyedi Lukács szavazataiból leszámítandó a törvény 4. §-a értelmében 10 szavazat, de leszámítandó a kérvény IV. csoportja második osztályánál kifejtettek szerint Beretka András és Pósa György szavazata is, vagyis összesen 12 szavazat, minek folytán Enyedi Lukács javára marad 542 érvényes szavazat. Ellenben a kérvény IV. csoportja első alosztályánál kifejtettek szerint dr. Kelemen Béla szavazataihoz, a törvény 4. §-a értelmében, hozzáadandó Szálai János, Krizsán Mihály és Pap János szavazatai, vagyis összesen 3 szavazat, viszont azonban levonandó azokból az ellenkérvény V. csoportjánál kifejtettek szerint 3 szavazat, minek eredménye az, hogy dr. Kelemen Bélának 547 érvényes szavazata maradt. A választásvédők viszont dr. Kelemen Béla ellen részint feltétlen, részint viszonylagos érvénytelenségi okokat és tényeket hoztak fel és a folytatólagos tárgyalásnál azt a kérelmet terjesztették elő, hogy miután dr. Kelemen Béla ellenében a 3. §. 2. pontja szerint minősülő feltétlen érvénytelenségi ok nyert bizonyítást és ehhez képest a reá esett összes szavazatok ez érdemetlenségi oknál fogva érvénytelenek, dr. Kelemen Béla javára szavazatok hozzászámitásának nincs helye és ,a kérvény már ez okból feltétlenül elutasítandó. A m. kir. Curia e kérdés megbirálásánál mindenekelőtt kiemeli azt, hogy az ellenjelölttel szemben a feltétlen érvénytelenségi ok fennforgásának az 1899 : XV. t.-cz. 29. §-a értelmében csak az esetben van jelentősége, ha a kérvényezők által a 28. §. alapján terjesztetett elő a kérelem. Igaz, hogy a kérvényezők a 3. §. 27. p. felhívásával a 28. §. alapján kérelmet előterjesztettek, ámde a Curia e kérelemnek helyt nem adott; mert a 28. §. csak a 3. §. 25. és 27. p. eseteiben és felhívása mellett alkalmazható, már pedig ugy a 25., mint a 27. pont önálló érvénytelenségi ok és igy önálló érvénytelenségi tényt határoz meg, következésképen a 4. §. szerint a 3. §. 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11. pontok s az 5. §. szerint a 3.§. 12., 13., 14. pontok alapján netán helyt fogható le- és hozzászámitás sem önállóan, sem kapcsolatosan nem szolgálhat az ellenjelölt többségének megállapításához törvényszerű adatul; ha tehát, mint a jelen esetben történt, a 3. §. 27. pontja hivatik fel, dr. Kelemen Béla többségének megállapítására törvényszerű adatul csak az a le- és hozzászámitás szolgálhat, a mely a 3. §. 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11., 12., 13., 14., és 25. pontjaiban meghatározott eseteken kívül egyéb alapon a 4. és 5. §§. szerint helyt foghat. Azonban kérvényezők kérvényük IV. csoport második alosztályában ily .alapra fektetve csak négy szavazatot, u. m. Szarvadi Lajos, Beretka András,