Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

54 A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. évi november hó 19-ig dolgoztak az alperesnél és igy nála mint dolgosok 100 munkanapot tettek. E munkanapok után Cs. (Sz.) Jánosnak napi 50 krajczárjával 50 frt, a feleségének pedig napi 30 krajczárjával 30 frt jár : kérték tehát az alperesnek 80 írtban elmarasztalását. Hatásköri összeütközés esete merülvén fel, az ügyben való eljárást a kir. járásbiróság hatáskörébe kellett utalni. Cs. (Sz.) János és S. Amália ugyanis sem cselédeknek, sem napszámosoknak nem tekinthetők, mert az előadott tényállásból kitűnő jogviszonyuk alapját határozott szolgálati bér vagy napszám kikötése nem képezte s ennélfogva a per alapjául szolgáló viszonyuk az 1876 : XIII. t.-cz.-ben meghatározott ismérvekkel nem bir : a közigazgatási hatóság hatásköre tehát e törvény alapján nem állapitható meg, de nem állapitható meg ennek a hatóságnak a hatásköre az 1898 : II. t.-cz. alapján sem, mert akár gazdasági munkásoknak, akár gazdasági napszámosoknak lennének a nevezettek tekinthetők, szerződésük és az abból származó követelésük az Írásbeli alak, illetőleg a munkásigazolvány hiánya miatt (1898 : II. t.-cz. 8. és 46. §§.) a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesithető, hanem az a 73. §. értelmében a rendes bíróság; elé tartozik. (1900 október 24-én 1900. évi 60729. I. M. sz. a.) 187. Aratógazda járandóságai iránt a munkaviszony megszűnése után indított ügyben az eljárás közigazgatási útra tartozik.J) (A kir. ministerium 1897 márczius 24-én. 1897. évi 16299. I. M. sz. a.) 188. Gazdasági munkaszerződés alapján igényelt kárkövetelésre irányuló ügyben közigazgatási útra tartozik az eljárás. Az 1898 : II. t.-cz. 73. §-ában meghatározott értékhatár szempontjából a többek részéről kötött munkaszerződés alapján indított ügyben az egyes panaszosok részéről egyénenként követelt kártérítési összeg az irányadó. A kir. ministerium,: H. János és társai érendrédi lakosok a köztük és K. Ferencz gép tulajdonos között megkötött gazdasági munkaszerződés alapján 1898. évi augusztus hó 8-án azon panaszszal fordultak a nagykárolyi járás főszolgabirájához, hogy a munkaadó őket a szerződésben ki nem kötött munka teljesítésére szorítani akarta és midőn ebbeli kívánságának eleget tenni vonakodtak, őket a munkától elkergette. A munkaszerződés ezen megszegése miatt 24. munkás számára egyénenkint és napjáért 88 kr. kártérítés megállapítását kérték a tizennégy napra terjedő cséplési idény egész tartamára. A szóban forgó ügyben a kir. bíróságok nem járhatnak el, azon okból, mert az 1898. évi II. t.-cz. 73. §-a szerint csak a »100 koronát meghaladó kártérítés iránti ügyek, továbbá az ezen törvényben előirt alakszerűségek megtartása nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdések elbírálására a rendes bíróságok illetékesek.« Minthogy pedia a ') Ma a mezei munkasokról az 1898: II. t.-cz. 72. és 73. §-ai határozzák meg, hogy mely esetben tartozik a vitás kérdés a birói útra, mely esetben a közigazgatási hatósághoz.