Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. A leit. ministerium : A veszprémi egyházmegye püspöke a budapesti kir. törvényszék előtt rendes pert indított .a római katholikus vallásalap ellen a szentkirály-szabadjai plébániára vonatkozó kegyuraság, valamint az ebből folyó jogok és kötelezettségek elismerése s járulékai iránt. A vallásalapot képviselő közalapítványi kir. ügyigazgatóság részéről a bírói hatáskör ellen emelt kifogást a budapesti kir. törvényszék elvetette, a biróság hatáskörét megállapította és a perfelvételi határnapot kitűzte. Az elsőbiróság végzését a budapesti kir. Ítélőtábla helybenhagyta. A vallás- és közoktatásügyi minister pedig, ő Felsége kegyúri joga alapján, a döntést a kormánynak vindikálta. Ilyképen hatásköri összeütközés merülvén fel egyfelől a vallás- és közoktatásügyi minister, másfelől a budapesti kir. ítélőtábla között, az 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a alapján eljáró ministertanács a jelen ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörét állapította meg. Erre vonatkozó határozatának indokai a következők : Törvényeink értelmében a legfőbb kegyúr ő Felsége a király. A magán kegyúri jog a legfőbb kegyúri jognak a kifolyása és a jogoknak és kötelezettségeknek oly különös köre, mely a legfőbb kegyúri jog keretében és annak tartalmából képződött. Azok a tények, melyek a magán kegyúri jog eredeti keletkezését megalapítják, kizárólag közjogi természetűek. Ezzel a felfogással egyezően, az 1553 : 9. és 1569 : 36. t.-czikkek azt rendelik, hogy a magán kegyúri jog megszerzését ő Felsége a király, mint legfőbb kegyúr előtt kell bizonyítani. E törvények és azok alapján kifejlődött gyakorlat szerint a magán kegyúri jog körül a most jelzett vonatkozásban felmerült vitás kérdéseket maga a király, mint legfőbb kegyúr van hivatva eldönteni, s ezt a jogát vagy deputatum judicium, azaz tetszése szerint egyháziakból vagy világiakból vagy mindkettőből vegyesen kiküldött Ítélőszék vagy mindenkori kormánya utján, ujabb időben azonban mindig kormánya utján gyakorolja. A kir. bíróságok ujabb időben többször ítéltek ugyan kegyúri perekben, de ezekben a perekben az képezte az elbírálás tárgyát, hogy a keletkezésére nézve nem vitás kegyuraság kit illet, a vita csakis a kegyúri jog átháramlásának magánjogi alapon eldöntendő kérdése körül forgott, s így tulaj donképen csak magánjogi viszonyt érintett. Más szempont alá esik azonban az eset, ha a kérdés az, vájjon létezik-e vagy keletkezett-e egyáltalában valamely egyházra vagy egyházi javadalomra nézve a magán kegyúri viszony. Az ily kérdés nemcsak közjogi mozzanatok figyelembe vételével, tehát közjogi alapon döntendő el, hanem — a mennyiben a magán kegyúri jogot a legfőbb kegyúri joggal szembeállít ja — közjogi viszonyt érint és így maga az ügy minden kétséget kizáróan közjogi vitás ügy. A közjogi vitás kérdések csak annyiban tartoznak a magánjogi alapon, magánjogi viszonyok felett Ítélkező polgári bíróságok hatásköréhez, a mennyiben azt a törvény kifejezetten rendeli; oly törvényünk pedig nincsen, mely a magán kegyúri jog keletkezésének közjogi kérdését a polgári biróság hatáskörébe utalná. A hatáskört nem lehet akkép megosztani, hogy midőn a jog érvényesítése a kegyúri viszonyból eredő kötelezettségek teljesítésére, tehát vagyon-