Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

Az 1881 : XVII. t.-cz. 72. §. 161 biztosítási vagy kielégítési végrehajtás ellen, mely ily esetben a közadós jogcselekvényét helyettesíti, intéztetik, az azon törvényszék előtt tehető folyamatba, mely a megtámadott végrehajtást elrendelte, melynek hatásköre, a dolog természetéből kifolyólag, az általa elrendelt végrehajtás hatályon kívül helyezésére is kiterjed ; minthogy pedig a keresetben felhívott törvényszék mint váltóbiróság által elrendelt biztosítási végrehajtás támadtatott meg, ennélfogva ezen törvényszék mint váltóbiróság a végrehajtás hatályon kívül helyezése iránt indított megtámadási kereset elbírálására is illetékes. (Curia 1892 január 14-én 1603 1891. Hasonló: 1885 november 24-én 817., 1887 május 6-án 397., 1889 január 15-én 1138/1888. és 1890 június 24-én 140. sz. a. Ezzel meghaladott álláspont a Curia előző 791 1884. számú ellentétes határozata.) 564. A belföldi bíróság külföldi alattvaló vagy külföldön lakó egyén ellen is elrendelheti a csődöt, Ha ugyanegy közadós ellen kül- és belföldi bíróság rendelte el a csődöt, az 1881 : XVII. t.-cz. 72. §-ának utolsó bekezdése értelmében a megelőzés dönt, vagyis a bel- és külföldi csődbíróságok közül a közadós ingóinak kiadását az van jogosítva követelni, mely a csődöt korábban rendelte el s a csődöt később elrendelő bíróság tartozik a közadós ingóit megkeresésre kiadni. Indokolás : Minthogy az adós lakása a csődbíróság illetékességére nézve nem feltétlenül döntő (1881 : XVII. 72. §.), belföldi bíróság külföldi alattvaló vagy külföldön lakó egyén ellen is elrendelheti a csődöt. A csődtörvény nyilvánvalóan azt az esetet tartja szem előtt, midőn a közadós ellen csak egy bel- vagy külföldi közadós ellen a csődöt bel- vagy külföldi bíróság rendelte el. Ellenben azt a kérdést, hogy ha ugyanegy közadós ellen több bíróság rendelt csődöt, ugy, hogy az összeütközés bel- és külföldi csőd elrendelése különben egyaránt illetékes bíróságok között merül fel, melyik s mennyiben van a csődeljárás folytatására hivatva s melyik köteles a közadós ingóit a másiknak kiadni, a törvény kifejezetten el nem intézi. E kérdés eldöntésénél tehát a bíróságnak a Csődtörvény általános elveiből s rokon (analóg) esetre vonatkozó intézkedéseiből kell levonnia az alkalmazandó szabályt. E tekintetben kiindulási pontul el kell fogadni azt az elvet, hogy csődtörvényünk a viszonosságban álló külföldi állam bíróságának csődnyitó határozatát általában véve Magyarország területén is hatályosnak s a törvényes korlátok közt nálunk is végreh aj tandónak ismeri el. Ha tehát ugyanegy közadós ellen kül- és belföldi biróság rendel el csődöt, ebben a viszonylatban a kül- és belföldi biróság ugy tekintendő, mintha a csődöt az 1881 : XVII. t.-cz. 72. §-a szerint egyenlően illetékes belföldi biróság rendelte volna el, annál inkább, mert mindkét bíróságnak illetékes volta a csőd elrendelésére, a csődnyitási végzés jogerőre emelkedése után, már kétely vagy kérdés tárgyát nem képezheti. Az ekként felmerülő illetékességi összeütközés, pedig az 1881 : XVII. t.-cz. 72. §-ának utolsó kikezdése értelmében, annak a biróságnak javára döntertdő el, mely a másikat a csődnyitás által megelőzte, azaz a bel- és kü]{< :ji c -ődbiróságok közül a közadós ingóinak kiadását az van jogosítva követelni, mely a csődöt korábban rendelte el s a csődöt később elrendelő biróság tartozik Grecsák : Magyar Döntvénytár. IV 11