Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 44. §. 155 ban nem zárja ki azt, hogy a fizetési kötelezettség alóli felmentés és az ennek alapján szerzett nyilvánkönyvi jog törlése ki ne mondassék oly esetben, midőn a hitelező az egyetemlegesen kötelezett egyik adóst, bizonyos feltétel esetére az egyetemleges kötelezettség alól felmenteni igérte, s ő ezen Ígéretet elfogadván, az a hitelezőre nézve kötelezővé vált és az a feltétel, melyhez az igéret kötve volt, teljesedésbe ment, perrendszerüleg igazoltatott. (Curia 1875 október 25-én 8463. sz. a.) 538. A telekkönyvi rendtartás 77. §-a értelmében valamely nyilvánkönyvi jog kitörlésénél általában a bekebelezések és előjegyzések iránti szabályok szerint kell eljárni; következésképpen a nyilvánkönyvi jog kitörléséhez, per esetén kivül, a nyilvánkönyvi jogosult által kiállított s a bakebelezé?, illetőleg bejegyzés kellékeivel ellátott eredeti okirat szükséges; ily okirat hiányában tehát az a kérdés, hogy a bekebelezés szerint jogosult halálával a javára a kérdéses telekjegyzőkönyvben bekebelezett alzálogjog megszűntnek tekintendő-e ? kérvényi uton bírálat s eldöntés tárgyát nem képezheti. (Budapesti ítélőtábla 23080/1888.) 539. Az 1881 : LIX. t-cz. 6, §-a első bekezdésében foglalt intézkedés nem terjed ki azon keresetekre, melyek valamely bekebelezett követelés behajtása czéljából, nem a személyes adós, hanem a telekkönyvileg terhelt ingatlan tulajdonosa ellen a jelzálogból leendő kielégítés végett indíttatnak, hanem az ilyen keresetekre is az 1888 : LIV. t.-cz. 44, §-ának 2. bekezdésében foglalt azon rendelkezés alkalmazandó, mely szerint ezek a keresetek, felperes választásához képest, alperesnek vagy személyes bírósága, vagy pedig azon bíróság előtt érvényesíthetők, melynek területén a telekkönyvilég terhelt birtok fekszik. (Curia 44. sz. t. ü. döntvénye 1888 május 17-én. Az indokolást lásd I. k. 55. lapján.) 540. Valamint szabadságában áll a jelzálogos hitelezőnek, valamely bekebelezett követelés behajtása czéljából, a személyes adós mellőzésével, keresetét egyedül a jelzálog tulajdonosa ellen a jelzálogból leendő kielégítés végett megindítani, ugy viszont a bejegyzéssel terhelt ingatlan telekkönyvi tulajdonosát sem lehet elzárni attól, hogy a követelés fenn nem állása s a zálogjog elenyésztének birói megállapítása végett, az egyenes adós mellőzésével, csak a nyilvánkönyvi hitelező ellen lépjen fel keresettek (Curia 1889 deczember 3-án 5175. sz. a.; 541. Oly törvényes szabály nem létezik, melynél fogva a jelzálogos követeléssel terhelt ingatlan tulajdonosát a követelés behajtásának eltűrésére csak a személyes adós ellen indított per befejezése után lehetne megperelni, sőt ellenkezőleg a jelzálog tulajdonosa, a jelzálog erejéig terjedő egyetemleges felelősségből folyóan, a személyes adóssal nemcsak együttesen, hanem annak mellőzésével is megperelhető. (Curia 1891 június 25-én 903. sz. a.)1) *) Lásd az 1881 : LIX. t.-cz;. 6. §-ánál közölt határozatokat is.