Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 37—38. §. 149 Ha az örökhagyónak az ország területén rendes lakhelye nem volt : az a járásbíróság jár el, a melynek területén az örökhagyó meghalt; és ha az országon kivül halt meg, az a járásbíróság, a melynek területén a hagyatéki vagyon létezik. Ha az örökhagyónak az országban több rendes lakhelye volt és oly helyen halt meg, mely a lakhelyek szerint illetékes járásbíróságok területén kivül fekszik, vagy ha az országon kivül elhalt örökhagyónak az országban rendes lakhelye nem volt, és hagyatéka több járásbíróság területén létezik, a lakhelyek vagy a vagyon helye szerint illetékes járásbíróságok közül mint hagyatéki bíróság az jár el, a melyhez az örökösödési eljárásra vonatkozó valamely beadvány vagy megkeresés előbb érkezett. Az összes érdekeltek között a hagyatéktárgyalás elrendelése (50. §.) előtt létrejött megállapodás esetére, ha az örökhagyó felváltva több járásbíróság területén lakott, e járásbíróságok közül az illetékes biróság a másik bíróságnak, megelőzés esetében pedig az annak alapján eljáró járásbíróság a megelőzött járásbíróságnak köteles az eljárást átengedni. Ha az illetékesség a fentebbiek alapján meg nem állapitható: az illetékes hagyatéki bíróságot az igazságügyminister jelöli ki . 8. §. A 7. f. szerint illetékes járásbíróság eljárása kiterjed a magyar honosnak az ország területén levő mindennemű ingó és ingatlan \ agyonára. A 7. §. szerint illetékes járásbíróság jár el a külföldi örökhagyónak az ország területén levő ingatlan hagyatékára nézve, valamint - ha nemzetközi szerződés másként nem intézkedik s viszonosságon alapuló más gyakorlat sem áll fenn — a külföldi örökhagyónak az országban levő ingó hagyatékára nézve is. Magyar honosnak az ország területén kivül levő ingó hagyatékára nézve is a 7. §. szerint illetékes bíróság jár el akkor : ha nemzetközi szerződés értelmében vagy viszonosságon alapuló gyakorlat alapján, a külföldön hátrahagyott ingó hagyaték tárgyalása a hazai bíróságok hatáskörébe tartozónak van elismerve. 513. A pdt. 37. §-a a bírói illetőséget örökösödési perekben szabályozza, figyelemmel azon körülményre, vájjon az örökhagyó belföldön halt-e el, vagy pedig »az országon kivül«. A törvény által használt ez utóbbi kifejezés nem közjogi, hanem szorosan magánjogi értelemben veendő. Belföld tehát csak az a terület, melyre a perrendtartás hatálya kiterjed ; Horvátország és Szlavónia ellenben, »bár társország*, országon kivüli területnek tekintetik. (Budapesti Ítélőtábla 1886 január 14-én 34435. sz. a.) 514. Az államtisztviselő állandó lakhelyének az alkalmaztatásának helye tekintendő, és nem az a hely, a melyen szabadságideje alatt tartózkodott. Indokolás : Rendes lakhelyül mindenkinek az a tartózkodási helye tekintendő, a melyet szabadon választván, életének és foglalkozásának állandó központját képezte és igy örökhagyóra nézve, a ki mint posta- és távirdatiszt hivatalt viselt, állandó alkalmaztatásának helye, vagyis, miután Győrött, a posta- és távirdaigazgatóság jelentése szerint, csakis szabadsággal tartózkodott s állandóan Szeniczen volt alkalmazva, ez utóbbi hely volt rendes lakhelyül tekintendő ; e helyhez képest pedig a hagyatéki bíróságot gyakorolni a perrendtartás 37. és (562.) §., valamint az 1871: XXXI. t.-cz. 15. §-a értelmében a szeniczei kir. járásbíróság van hivatva. (Curia 1889. október 24-én 8150. sz. a.) ;js. §• A felhívási kereset az ellen, a ki egy másik irányában valamely joggal kérkedik, a felhivónak saját személyes bíróságánál nyújtandó be. Ugyanezen bíróság lesz illetékes azon keresetre nézve is. mely a felhívás folytán a kérdéses jog érvényesítése végett a felhívott által indíttatik.