Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

280 Az örökösödési eljárás. kir. törvényszék 10992/1890. számú hagyatékátadó végzésével a kérdéses ingatlanokat a néhai S. E. özvegyének életfogytiglani haszonélvezeti jogával terhelten adta át az örökösöknek s a tulajdonjognak s a haszonélvezeti jognak ekként leendő bekebelezése végett kereste meg a telekkönyvi hatóságot, s az a bekebelezést a végzés értelmében foganatosította is. Az alperes kérte felpereseket keresetükkel elutasitani. Azt vitatta ugyanis, hogy az egész hagyaték fele s igy az örökhagyó egyedüli nevén álló ingatlannak fele is közszerzemény czimen őt illette, a melyből ő anyai szeretetből gyermekei, a felperesek javára lemondott s a melynek fejében megállapodás szerint az ingatlanok életfogytiglani haszonélvezetét kapta, s hogy a megállapodásnak megfelelően helyesen kebeleztetett be javára az életfogytiglani haszonélvezeti jog. Alperes kérte a felpereseket keresetükkel elutasitani még azért is, mert a hagyatékátadó s a telekkönyvi bekebelezést rendelő végzések jogerőre emelkedtek, s igy a vitásnak feltett kérdés már »res judicata« ; végre még azért is, mert mi értelme sem lenne a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt annak a kijelentésnek, hogy noha őt, az özvegyet, a hagyatéki vagyon fele közszerzemény czimén megilletné, ő ezen közszerzeményi igényeit gyermekeivel szemben nem kivánja érvényesíteni, mindazonáltal a hagyatékhoz tartozó ingatlanok tekintetében özvegyi jogon őt megillető haszonélvezetet magának fentartja, a mennyiben ha ő csak az özvegység tartamára kivánta volna azt biztositani, azt kifejezetten fentartani szükséges nem volt, mert ez őt már a törvénynél fogva illeti. Azonban alperesnek egyik kifogása sem bír jogi alappal. Ugyanis a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvek félreérthetetlen határozottsággal bizonyitják, hogy az alperes az ingatlanok tekintetében özvegyi jogon őt megillető haszonélvezetet tartotta fenn, a mi helyes magyarázat szerint csak ugy értelmezhető, hogy csak az özvegység tartamára szóló haszonélvezeti jogról lehetett szó és helytelen az a felfogás, hogy ezt az özvegyi jogot külön fentartani nem volt szükséges ; helytelen pedig azért, mert az országbirói értekezletek 16. §-a értelmében újra hatálybalépett 1840: VIII. t.-cz. 17. §-a szerint az özvegyi jog kiszabása az özvegynek sorsára, a vagyonnak mennyiségére és arra is, a mit az özvegy közszerzeménynek stb. fejében mint tulajdonát megkapott, figyelmezve a biróságra bizatott, mert továbbá az özvegyi jognál fogva az özvegyet férje javainak özvegysége tartama alatt való haszonélvezete illeti ugyan, azonban e joga a leszármazó, egyenes örökösök kérelmére korlátozható. Igy tehát az özvegynek e jogánál fogva járó haszonélvezeti joga nem feltétlen, s ha bizonyitva lenne is, hogy alperes közszerzeményi igényéről lemondott: pusztán ez által a haszonélvezeti jog életfogytiglan való tartamára jogosan következtetni nem lehet. A res judicata-ra alapitott kifogás sem alapos, mert a hagyatékátadó s azok alapján hozott telekkönyvi végzések az Ítélet hatályával nem birnak, és mert a szóban forgó ügyben hozott határozatok nyilván tévedésen alapulnak s az ily határozatok következtében keletkezett sérelmek peres uton orvosolhatók.