Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

246 A végrehajtási eljárás. 232—234. §. az első bíróság ítéletének megváltoztatásával, alperesnek a 63047/1899. számú végzéssel biztosítási végrehajtáskor való jogát megszűntnek kellett kimondani. Curia: A másodbiróság Ítéletének a végrehajtást megszűntnek kimondó rendelkezését, mindazonáltal a végrehajtási törvény 231. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelő azzal az értelmezéssel, hogy a ' végre­hajtás feloldatik, a benne foglalt vonatkozó indokok alapján annyival inkább kellett helybenhagyni, mert a birói letétbe helyezett összeg a felperes jogerős marasztalása esetében az alperes kielégítésére annak kezéhez lesz kiutalványozandó, a jelek közötti jogviszony jogerős elbírá­lásáig pedig birói letétben marad. Minthogy azonban felperes az 1881 : LX. t.-cz. 231. §-a értelmében a végrehajtás feloldását kérvényileg is szorgalmazhatta volna, a jelen per által okozott költségeknek a megtérítését az alperestől jogosan nem igényel­heti, miből folyóan és mert a pernyertes felperes költségben nem marasz­talható, a perköltséget mindkét alsó biróság ítéletének e részben meg­változtatásával, a felek között kölcsönösen megszüntetni kellett. (1901 július 2-án 298/1901. sz. a.) 232. §. Azon fél, ki ellen biztosítási végrehajtás rendeltetett el, a biztositási végrehajtást elrendelő végzés ellen felfolyamodást használhat a következő esetekben : aj ha a biztositási végrehajtás a 223—228. §§-ok ellenére rendeltetett el ; b) ha a követelés a biztositási végrehajtás elrendelése előtt teljesen fedezve volt. Ha a felfolyamodáshoz uj okiratok csatoltatnak, avagy ha a felfolyamodás tartalmából mulhatlanul szükségesnek mutatkozik : az ellenfél, az iratok felterjesz­tése előtt, meghallgatandó. 733. A végrehajtási törvény 140. §-ának az az általános rendelke­zése, hogy a másodbiróság a végrehajtás elrendelése kérdésében vég­érvényesen határoz, ugy a kielégítési, mint a biztositási végrehajtás eseteiben is egyaránt alkalmazandó és pedig még oly esetben is, a mely­ben a biztositási végrehajtást az első bíróságnak elutasító végzésével szemben, már csak a másodbiróság rendelte el. (Curia 1897 május 25-én 480/1897. sz. a.) 233. §. Biztositási végrehajtás utján lefoglalt ingóságöknak árverés utján való eladatása az érdeklettek valamelyikének kérelmére elrendelendő, ha azok nagy érték­csökkenés, vagy az értékkel arányban nem álló költségek nélkül el nem tarthatók. 234. §. Ha a követelés iránt per van folyamatban: a megrendelt és foganato­sított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldöntéséig hatályban marad s azon esetben sem oldandó fel, ha a biztosítást kérő fél az alsó bíróságoknak még jogerőre nem emelkedett Ítélete által keresetével elutasittatott, vagy azon Ítéletet, melynek alapján a 224. §. szerint biztositási végrehajtás rendeltetett, a felsőbb biróság feloldja, póteljárás rendelése mellett megsemmisíti vagy még jogerőre nem emel­kedett ítélet által megváltoztatja. Ha azon ítélet, melynek alapján a biztositási végrehajtás elrendeltetett, a felsőbb bíróságnak jogerőre emelkedett határozata által az egész eljárással együtt megsemmisíttetett, vagy alperes a felső bíróságnak jogerőre emelkedett ítélete áltál a kereset alól felmentetett: a biztositási végrehajtás feloldandó. 734. A perújításnak a biztositási végrehajtás feloldására halasztó hatálya nincsen, mert a 234. §. a biztositási végrehajtás feloldását a per­újítástól és az ujitott per kimenetelétől függővé nem teszi. (Budapesti tábla 1886 deczember 2-án 6442. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom