Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

158 é A végrehajtási eljárás. 144. §. nyert végrehajtási jogot, az árverés e jutalékra, a földhitelintézet beleegyezése nélkül el nem rendelhető. (Régi budapesti tábla VII. számú teljes tanács ülési döntvénye 1886 február 3-án.) 144. §. A végrehajtási zálogjog bekebelezését, vagy a végrehajtási jog feljegyzését elrendelő végzésnek a végrehajtást szenvedő részére történt kézbesítésétől számítandó tizenöt nap eltelte után a végrehajtató a telekkönyvi hatósághoz egy példányban beadandó kérvényben az árverés elrendeléseért folyamodhatik. E kérvényben az elárvereztetni kért ingatlanok pontosan megjelölendők, a követelés járulékaival együtt fölszámítandó, továbbá a kikiáltási ár megállapítására szükséges adatok (145. §.) és az árverési feltételek tervezete bemutatandó. Ugyanezen módon az árverés elrendelését a végrehajtást szenvedő is kérheti. 494. Az árverés elrendelése meg nem tagadható azért, mert a végrehajtási zálogjog kitörlése iránt per van feljegyezve. (Kolozsvári tábla 1898 május 26-án 1597. sz. a.) 495. A telekkönyvben a község nevén álló közlegelőnek felosztása folytán az egyes jogosultak számára kihasított és általuk tényleg birt, azonban egyénileg még nem telekkönyvezett ingatlan birtokrészletekre vezetett végrehajtás esetében az 1881 : LX. t.-cz. 203. §-ának szabályai nem alkalmazhatók, következésképen az ilyen ingatlan állagára a telekkönyvi átalakitás bekövetkezte előtt birói végrehajtás nem vezethető és ha ez szabálytalanul mégis megtörtént, a birói árverés, hatáskör hiányában, el nem rendelhető. (Szegedi tábla 11. határozat, I. kötet, 285. 1.) 496. Megosztott tulajdon esetén az árverés a haszonélvező tulajdonos illetményére elrendelhető. Kassai tábla: Az árverési kérvény abból az okból, mivel a végrehajtást szenvedők jogelőde J. J. a radvánczi 104. sz. telekjegyzőkönyvben csupán a föld haszonélvezőjéül és a felülépitmény tulajdonosául van bejegyezve, el nem utasitható, a mennyiben, a megosztott tulajdon fennforgása esetében a haszonélvező tulajdonosnak végrehajtási joggal terhelt illetményére az árverés elrendelése törvénynyel egyáltalán kizárva nincs. (1896 márczius 21-én 751. sz. a.) 497. Az árverési kérvény nem intézhető elhalt egyén ellen, hanem ennek örökösei ellen intézendő. Nagyváradi tábla: Az árverési kérvényt elutasitó elsőbirósági végzést helybenhagyja, mert az iratok szerint M. Miklós és M. Sándor végrehajtást szenvedők elhaltak, a végrehajtató erről értesitve is lett, sőt az örökösök bejelentésére is felhivatott, minthogy pedig az árverési kérvény M. Miklós és M. Sándor ellen is van intézve, elhalt egyének ellen pedig nem, hanem csak az örökösök ellen intézendő az árverési kérvény és pedig azért, mivel az árverés elrendelése esetében az árverést rendelő végzés az ismert örökösöknek és az ismeretlen örökösök ügygondnokának is kézbesitendő. (1900 január 17-én P. 3460/1899. sz. a.)