Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 126. §. 145 Kir. járásbíróság : Az 1881 : LX. t.-cz. 126. §-ának harmadik bekezdése csak azon ügygondnok költségei és dijairól intézkedik, ki a követelést tényleg behajtotta és az annak fejében kapott készpénzt birói letétbe helyezte, jelen esetben pedig végrehajtást szenvedő adósa a követelést • önként helyezte birói letétbe, minélfogva a bemutatott NB. alatti jegyzék folytán megállapított eljárási dijak csak mint az 1902. V. XIII. 1411. sz. végrehajtás költségei voltak végrehajtást szenvedővel szemben megállapithatók. Budapesti tábla : Indokainál fogva helybenhagyja. (1903 április 16-án P. 2705/1903. sz. a.) 449. A követelés behajtásával a biróság által mások érdekében G. Gy. mint a felek képviseletére jogositott ügyvéd lévén megbizva, bár a keresetet saját felperessége alatt inditotta meg, mégis a végrehajtási tömeg megszerzése tekintetében a végrehajtató fél érdekében lépett fel, tehát kétségtelen, hogy közbenjárásáért munkadija és költségének megtérítését követelni jogosult és mert az 1881 : LX. t.-cz. 128. §-a azt rendeli, hogy a lefoglalt követelés behajthatatlansága esetében a behajtásra forditott és biróilag megállapított költségek és dijak az alapperbeli követelés járulékaihoz számittatnak ; már pedig e perben felmerült költségek és dijak birói megállapítására az 1868 : LIV. t.-cz. 252. §-a és a sommás eljárás 108. §-a értelmében a perbiróság van hivatva, ellenben az 1881: LX. t.-cz. 126. §-a értelmében a végrehajtási ügyben eljárt biróság az ügygondnoknak csak oly költségeit és dijait állapítja meg, melyeket — bár a követelés behajtása sikerült, — a per bírósága meg nem itélt, vagyis olyanok, a melyek a perben felszámithatók és megítélhetők nem voltak. (Curia 1900 május 12-én G. 211/1900. sz. a.) 450. Az 1881 : LX. t.-cz. 126. §-ának 4. bekezdése értelmében a közpénztártól járó lefoglalt követelésre nézve az árfelosztás a törvény 118. és 119. §§-nak megfelelőleg csak akkor eszközlendő, ha a közpénztár a nála többek részére lefoglalt összeget a bírósághoz kívánja letenni, — a most hivatkozott szakaszok azonban alkalmazást nem nyerhetnek akkor, ha a végrehajtást szenvedettnek lefoglalt fizetése közpénztárból jár. Ez esetben a végrehajtási törvény 133. §-a értelmében történik a kiutalás. (Budapesti tábla 7668/1902. sz. a.) 451. Ha a végrehajtató azon az alapon kér folytatólagos végrehajtást, hogy a lefoglalt követelésre való zálogjogáról lemondott, részére költség csak akkor állapitható meg, ha a lemondás szükségességét igazolja. Budapesti tábla: A végrehajtató jogositva van a végrehajtást szenvedőnek járó és az előző végrehajtás foganatositása alkalmával lefoglalt fizetéslefoglalásától elállani és a mennyiben ennek következteben követelése fedezve nem volt, javára a folytatólagos végrehajtás az 1881 : LX. t.-cz 117. §. aj pontja alapján elrendelendő. Minthogy azonban folytatólagos végrehajtás iránt való kérvényében nem indokolta azt, hogy a végrehajtást szenvedő fizetésére szerzett zálogjogáról miért mondott le és ekkép nem állapitható meg, hogy az Grecsák: Magyar Döntvénytár. III. 10