Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 85 252. A váltókötelezettek, a kik az elfogadó által számitoltatták le a váltót a váltóbirtokos intézetnél, az utólagos telepítés jogtalanságát nem vitathatják sikerrel abban az esetben, ha az elfogadó tudomással birt arról az üzleti szokásáról a váltóbirtokos pénzintézetnek, hogy a fizetés helyére kitöltetlen váltókat mindig magánál telepiti.* A m. kir. Curia: Minthogy alperesek, a kik saját előadásuk szerint nem maguk számitoltatták le a kereseti váltót felperesnél és a hitelezés feltételei tekintetében nem maguk léptek vele megállapodásra, hanem az aláirásukkal ellátott s az összeggel kitöltött, de egyébként kitöltetlen váltót a felperesnél való leszámitoltatás végett a váltó alapján hitelt igénybe vevő elfogadónak adták át, nem hivatkozhatnak sikerrel arra, hogy ők a váltó leszámitoltatásakor nem bírtak tudomással a felperes intézetnél fennállott s a tanuk által bizonyitott arról az üzleti szokásról, mely szerint felperes az általa leszámitolt váltókat rendszerint Nagy-Tapolcsányban telepiti, hanem elégséges, ha erről a leszámitoltatást az alperesek megbizásából kieszközlő elfogadónak, ki a hitelezés feltételeire nézve a felperessel az alpereseket is kötelező hatálylyal megállapodhatott, tudomása volt, már pedig felperesnek azzal az állitásával szemben, hogy a kereseti váltó leszámitoltatásakor ezt az üzleti szokást az összes váltókötelezettek s következően az elfogadó is ismerte, alperesek határozottan maguk sem vitatták azt, hogy az elfogadó a kitöltetlen váltónak a felperesnél benyújtásakor erről a szokásról nem tudott; az elfogadó pedig a telepités ellen nem tett kifogást; a másodbiróság Ítélete a most kifejtett s a benne egyébként felhozott s az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott a fentebbiekkel nem ellenkező indokok alapján helybenhagyatott. (1902 szeptember 2-án 1277/1901. sz. a.) 253. A váltó letelepítésének joga csakis a kibocsátót illetvén meg és magában véve az, hogy az elfogadó lakhelyének kitüntetésével, de a fizetési helyre nézve üresen adta át a váltót az elfogadónak, a telepítésre adott felhatalmazásnak nem tekinthető. A m. kir. Curia : Ily körülmények között és tekintettel arra, hogy a felek között nem vitás az, hogy a telepités a kereseti váltóba utólag, annak M. J. részéről aláírása és az elfogadó M. M. közvetítésével felperes részére átadása után, illetve felperes előadása szerint akkor Íratott, midőn azt M. M. a felperes képviselőjének ennek irodájában átadta, M. J. pedig akkor jelen nem volt: ez a telepités még ha az M. M. bejegyzésével, illetve a közte és a felperes közt e tekintetben létrejött megállapodás alapján Íratott is a váltóba, a kibocsátó M. J., ki a fentebbiek szerint a váltót a fizetési helynek * A Curia gyakorlata e részben ingadozó volt, azonban ujabban ismételten azt mondotta ki, bogy a többi váltókötelezettek aláírása után a váltóra akár a leszámitoltató kibocsátó, akár elfogadóval az utólagos telepités tekintetében történt megállapodás a többi váltókötelezettekre nézve nem kötelező.