Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 75 A m. kir. Curia: Felperes kifejezetten beismeri, hogy a kereseti váltón intézvényezettként eredetileg egyedül F. Náthán volt megnevezve és hogy alperesek csak a nevezett eredeti intézvényezettnek, illetőleg elfogadónak, annak alapján történt birói jogérvényes elmarasztalása után irták alá a kereseti váltót és pedig ugy, mint az eredeti elfogadónak együtt kötelezettje, mely beismerés magában foglalja a beismerését annak is, hogy alperesek minden esetre helytelenül lettek intézvényezettként feltüntetve. Miután pedig a keresetben felperes alpereseket nem ugy, mint F. Náthán együttkötelezettjeit, hanem önálló elfogadók minőségében kérte elmarasztalni, a kereset már ennélfogva alaptalannak bizonyult. De alaptalan lenne felperesnek követelése még azon esetben is, ha alperesek a váltók elfogadóinak lennének tekintendők; mert a váltónak ugy gazdasági rendeltetéséből, valamint jogi természetéből, mely szerint az intézvényezett arra nézve vállal az elfogadás által kötelezettséget, hogy az elfogadott összeg lejáratkor fog kifizettetni (vtv. 23. §-a), okszerűen az következik, hogy az elfogadott váltónak lejárata és az eredeti elfogadó ellenében per utján lett érvényesitése után, tehát oly időpontban, a mikor a váltó forgalmi papir természetét és jellegét már elvesztette, azon a váltón uj kötelezettség hatálylyal többé nem vállalható, a váltóra ily körülmények között vezetett akár együttkötelezetti nyilatkozat tehát váltói kötelezettséget meg nem állapit, stb. (1893 november 28-án 1682/1892. sz. a.) 227. A czég aláírásával vállalt váltókötelezettség alapján a czégnek a váltót alá nem irt tagja, saját személyében elvállalt váltókötelezettség alapján, nem marasztalható. A m. kir. Curia : A felperes keresetében A. A. alperest a váltón levő névaláirása által saját személyében elvállalt váltókötelezettség alapján kérte marasztaltatni. Az alperes kifogásaiban tagadván névaláírásának valódiságát, a felperes a tárgyaláson azt állította, hogy az alperes nevét a váltóra B. J. irta azon meghatalmazás következtében, a melyet az alperessel közösen folytatott társas viszonyból kifolyólag az alperestől kapott. B. J. mint tanú azt vallotta, hogy a váltóra az A. A. nevét az »és« kötőszócskával kapcsolatosan saját nevével együtt a társaság czége gyanánt vezette a váltóra. A per eme adatai alapján tehát nyilvánvaló mit különben a váltó külalakja is előtüntet, hogy e váltón levő A. A. és B. J. névaláírás czégirást képez, minélfogva az csak magának a czégnek, de nem egyúttal az abban foglalt czégtagoknak különállóan saját személyükben is elvállalt váltónyilatkozatát tartalmazza. Ezek szerint, miután a felperes keresete szerint az alperesnek fizetési kötelezettségét a váltó alapján nem az A. A. és B. J. czégnek váltónyilatkozatából, mint az ezen czég alatt fennálló társaság egyik tagja ellen, hanem az alperesnek saját egyéni névaláírásából, a melyet a váltó nem tartalmaz, származtatja, keresetével a másodbiróság ítéletével helyesen lett elutasítva s mint ügyvesztes fél, a