Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 63 váltótörvény 79. §-ának utolsó bekezdése szerint a váltónak elismert tulajdonosa az elfogadótól a váltó kifizetését váltói uton követelheti; tekintve, hogy a váltóból eredő jogok engedmény utján átruházhatók és a B. alatti engedmény hatályára sem az, hogy a megsemmisítési végzés meghozatala előtt keletkezett, sem az, hogy az engedmény külön okmányban foglaltatott, befolyást azért nem gyakorolhat, mert az engedményezés idejekor a váltó már elveszett, megsemmisítve pedig nem volt, de oly rendelkezést, hogy az engedmény a megsemmisítési végzésre vezetendő, a váltótörvény nem is tartalmaz. Az első biróság Ítéletét e részben megváltoztatni, felperes kereshetőségi jogát megállapitani s az első biróságot az ügy érdemének elbirálására utasitani kellett. A kir. Curia : Indokaiból helybenhagyatik. (1885 november 3-án 506/1885. sz. a.) 194. A váltótörvény előmunkálataiból kitűnik, hogy a váltótörvény 16. §-a a váltókövetelés engedményezéséről nem általában intézkedik, hanem csak az engedmény egy különös váltójogi hatálylyal felruházott faját hozza be, e mellett azonban a váltókövetelésnek közönséges engedményezését sem zárja ki. A kir. törvényszék: Tekintve, hogy felperes előadása s az általa csatolt engedmény szerint felperesre a váltó tulajdona 1898 január 10-én szóbelileg ruháztatott át s igy felperes csak köztörvényi módon van legitimálva: a kereseti váltót, miután a váltótörvény 16. §-a értelmében az engedmény, hogy váltói joghatálylyal birjon, magára a váltóra lett volna vezetendő, a mi pedig meg nem történt, váltói uton nem érvényesitheti. Ez okból felperest a sommás végzésnek hatályon kivül való helyezése mellett keresetével elutasitani kellett. A kir. Ítélőtábla: A váltótörvény előmunkálataiból kitűnik, hogy a váltótörvény 16. § a a váltókövetelés engedményezéséről nem általában intézkedik, hanem csak az engedmény egy különös váltójogi hatálylyal felruházott faját hozza be, e mellett azonban a váltókövetelésnek közönséges engedményezését sem zárja ki. Minthogy pedig felperes a válaszhoz E. alatt csatolt hiteles alakban kiállított, bár a kereset beadása után kelt engedménynyel bizonyította, hogy K. I. forgató, mint a váltót óvatoltató váltóbirtokos, a ki a törölt hátiratokból kitünőleg a váltót beváltotta, még 1898. évi január hó 10-én a váltót reáengedményezte, felperesnek a teljes hitelű okirattal reáruházott váltókövetelést váltói uton érvényesíteni joga volt, és abból, hogy az engedményokirat csak későbben állíttatott ki, csupán az következik, hogy felperesnek, mint engedményesnek, sommás végzéshez az E. alatti kiállítása előtt nem volt joga, hanem keresetét csak rendes váltóperrel érvényesíthette volna, a mi azonban a tényleg kibocsátott sommás végzés hatályban tartását nem akadályozhatja stb.