Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

56 Az idegen váltóról. tendő. Alperes tehát jogosan támadta meg felperesnek eme szabálytalan forgatmányon alapuló váltóbirtokosi minőségét s habár ebbeli kifogása az alapperben elkésés indokából figyelmen kivül hagyatott, az ujitott perben, miután a perujitásnak az e tekintetben jogerős alsóbb birósági Ítéletek szerint hely adatott, jogosan érvényesitheti. E kifogással szemben tehát felperesen állott annak a bizonyítása, hogy a váltóbirtokosi minőségének kimutatására felhozott eme szabálytalan forgatmány az alperes tudtával és beleegyezésével jött létre s minthogy felperes erre nézve bizonyitékot fel nem hozott, a váltón szemlélhető s az imént előadottak szerint szabálytalannak tekintendő forgatmánynyal váltóbirtokosi minősége, következőleg perelhetési jogosultsága igazoltnak nem tekinthető. Ez oknál fogva mindkét alsóbb birósági itélet megváltoztatásával, az alapperben hozott Ítéletek a tőkére s járulékaira nézve hatályon kivül voltak helyezendők. Az alapperbeli költségek tekintetében azonban a másodbiróság ítélete azért hagyatott helyben, mert arra mulasztása által maga az alperes szolgáltatott okot. (Curia 1892 szeptember 21-én 317/1892. sz. a.) 175. A felperes azt állította, hogy a kereseti váltó annak jelenlegi alakjában az alperes az óvásnak elengedését is tartalmazó kitöltött forgatmányuval jutott az ő birtokába. Minthogy ebben a tényállásban annak megtagadása is benfoglaltatik, hogy felperes a kereseti váltót az alperesnek üres forgatmányával ő töltötte ki és minthogy nem forog fenn az a védelem, hogy a forgató a váltót üres forgatmánynyal adja tovább, az alperes volt köteles bizonyítani, hogy a kereseti váltót az óvás elengedését is nélkülöző üres forgatmánynyal adta tovább s a felperes azt az alperesnek ily üres forgatmánya mellett szerezte meg, mert csak ezeknek bizonyítása mellett volna köteles a felperes azt bizonyítani, hogy az alperestől az óvás elengedését kieszközölte; az alperes azonban az emiitett körülmény bizonyítására nem is ajánlkozott; az ügy ily állása mellett pedig a felperes nem volt köteles kereseti váltót a visszkereseti jognak alperes irányában fentartása végett ovatolni. Ezen indok alapján és azért, mert a felperesnek visszkereseti jogára nézve a naptár szerint számítandó elévülés, a melybe a váltólejárati nap be nem számitható, a kereset beadása napján még be nem állott és mert a kereseti váltó minden lényeges kellékkel el van látva s az alperes azon látható névaláírása valódi, a tábla alperest a kereseti tőke stb. fizetésre kötelezte. (Curia 1900 április 25 én 146. sz. a.) 176. A váltótörvény 10. § ának ama rendelkezéséből, mely szerint a forgatmány akkor is érvényes, ha a forgató pusztán nevét vagy czégét vezeti a váltó vagy a másolat hátára vagy a toldatra, következik, hogy a forgatmány kelte annak lényegét nem képezi, a forgatmány kelte tehát magában véve váltójogi szempontból közömbös lévén, alperesnek a forgatmánynak a váltó kibocsátásánál korábbi keltéből merített kifogása törvényes alapot nélkülöz; s mert a váltó jogszerű birtokosa a V. T. 93. §-a értelmében jogosítva van a váltón