Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

88 Az idegen váltóról. előtt is előforduló jelzéshez hasonlóan az osztrák érték (ö. Wáhrung) meghatározását képezi; tekintve, hogy a váltókötelezettség terjedelme magából a váltó tartalmából állapitandó meg, jóllehet alperesek azt a kifogást, hogy a váltó összegében a fizetendő pénzösszeg nem 1250 frtban, hanem csak 1200 frtban lön meghatározva, csupán a viszonválaszban terjesztették elő és habár felperes ennek számba vételét elkésettség okából végiratában ellenezte is, helyben volt hagyandó az elsőbiróság Ítélete abban a részében, mely által a sommás végzés ezt illető része hatályon kivül helyezésével, felperes követeléséből 50 írtra és kamatára a kereset elutasittatott, mivel alperesek a szóban forgó váltó alapján 1200 írtnál nagyobb váltóösszeg fizetésére a V. T. már idézett 4. §-ára való figyelemmel nem kötelezhetők. A m. kir. Curia; indokaiból helybenhagyta. (1901 szeptember 24-én 464/1901. sz. a.) 120. A váltóban betűkben kiirt váltóösszeg irányadó akkor is, ha számokkal több és pedig kisebb összeg van a váltóba irva. A m. kir. Curia: Az a körülmény, hogy a kereseti B. alatt váltón számokkal kiirt 1175 frt összeg irónnal keresztülhúzva és föléje számokkal 1067 forint van irónnal feljegyezve, a váltó érvényességére befolyással nincs s a betűkkel kiirt összegnél kisebb összeg érvényesítésének, a váltótörvény 4. §-a 1-ső kikezdése értelmében mi sem áll útjában, mert alperes saját tanujának, H. Sz. vallomásával meg van czáfolva alperesnek az az állítása, hogy tűzkár biztosítási összeg czimén a kereseti váltókból több törlesztetett, mint a mennyit azokból felperes leirt és nem érvényesít és mert végre alperes sem a könyvekkel bizonyítani kivánt körülményeket meg nem határozván, sem pedig azokat a bejegyzéseket, melyek a könyvekben megvizsgálandók volnának, tüzetesen meg nem jelölvén, a felperesi könyvekkel való bizonyítás iránti kérelem mellőzendő volt. (1899 szeptember 27-én 1012/1899 sz. a.) 5. §. A kibocsátó rendelvényesként önmagát is megnevezheti (saját rendeletére szóló váltó) és a mennyiben a fizetés nem a kiállítás helyén teljesítendő, intézvényezettként önmagát is kijelölheti (intézvényezett saját váltó.) Az ily váltók minden tekintetben az idegen váltó foganatjával birnak. 121. A csupán „rendeletre" a saját rendelet kitüntetésére alkalmas rag kitétele nélkül kiállított váltó kellékhiányos. (Curia 1897 márczius 2-án 1257/1896. sz. a.) 122. Az, hogy a rendelet szónál a rag ki nem tétetett a „saját" szó értelmére befolyással nincsen. A váltóban a kibocsátó ós az elfogadókon kivül más személy megnevezve nem lévén, arra nézve kétség fenn nem foroghat, hogy a »saját* szó a kibocsátóra vonatkozik, mert e szerint a beperesitett váltó minden lényeges kellékkel el lévén látva, stb. (Curia 1887 február l én 852/1886. sz. a.)