Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

36 Az idegen váltóról. A kir. váltótörvényszék: A kereseti váltó tartalmából megálla­pittatott, hogy a váltó eredetileg »1902 május 15 én« lejárattal volt kitöltve és e lejárat igazittatott ki »1902 június 15.« lejáratra. A Vt. 82. §-a értelmében alperes a váltó eredeti tartalma szerint felelős és ugyané törvényszakaszban, valamint a 83. §-ban meghatá­rozott jogsérelem értelmében az veendő bizonyítottnak, hogy alperes a váltót annak eredeti tartalma szerint irta alá. Minthogy pedig az okirat eredeti tartalma szerint, annak kelte (1902 május 31.), későbbi napra esik, mint a lejárata (1902 május 15.) és igy az okirat a lehetetlen lejárat folytán a váltótörv. 3. §. 4. pontjában meghatározott lényeges váltókelléket: a fizetés idejét nélkülözi és igy abból alpe­resre a 6. §. értelmében váltójogi kötelezettség nem származik, a keresetet a V. elj. 4 a értelmében hivatalból visszautasítani kellett, stb. A kir. ítélőtábla: Az I. biróság Ítéletét, helyesen végzését meg­változtatja, a keresetnek hatáskör hiányából való visszautasitásának helyét nem találja és a kir. törvényszéket a per érdemében való további eljárásra utasitja, stb. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése helybenhagyatik és alperesi képviselőnek felfolyamodási dija, stb. megállapíttatik, stb. A kereseti váltó alakilag kelettel és lejárattal el van látva; az pedig, hogy a kelet helyesen van-e megjelölve, illetve a lejárat jogszerűen van-e felperes által kiigazitva, érdemben elbirálandó kérdést képez és igy a váltó kellékhiányban szenvedőnek tekinthető nem lévén, a kereset elbirálása a váltóbiróság hatáskörébe tartozik. A másod­biróság tehát az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, helyesen állapította meg az eljárt törvényszék hatáskörét a kereset elbírálá­sára és helyesen utasította ezt a bíróságot a pernek érdemben való elintézésére. (1903 november 24-én 1457/1903. sz. a.) 114. A váltó előlapján előforduló felesleges aláírás a váltó érvényét nem érinti. A kir. Curia: Alperes ügygondnok azt panaszolja, hogy az alsóbiróságok ítéletei a váltótörvénynek nyilvánvaló helytelen értel­mezésén alapulnak, mert a váltó szövegéből nem lévén megállapít­ható : vájjon felperes vagy alperes aláírása képez-e elfogadói aláírást, a váltó oly értelmetlen okirat, melynek váltóereje nincs. Minthogy azonban az elsőfokú biróság helyes indokolása szerint a kereseti váltó a váltótörvény 5. § a szerinti intézvényezett saját váltó, mely üres forgatmány utján jutott felperes birtokába; mint­hogy továbbá felperesnek a váltó előlapján látható aláírása mint felesleges aláírás a váltó említett minőségét s érvényes voltát nem rontja le stb. (1902 deczember 11-én 767/1902. sz. a.) 115. Az a körülmény, hogy a váltó egyik lényeges kelléke akkor, a midőn felperes a sommás végzés kibocsátását első izben kérte, a váltóból hiányzott, nem állja útját annak, hogy felperes a hiányzó kelléket a V. T. 93. szakasza alapjai p5tolv beadja keresetét. (Curia 1902 október 14-én 365/1902. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom