Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 21 53. Ha az elfogadó és rendelvényes egy és ugyanazon névvel van megjelölve, a kereseti váltó, jelen tartalmában a váltótörv. 3. §-ában előirt lényeges kellékeket alakilag magában foglalja akkor is, mert az elfogadó és rendelvényes neveinek hasonlósága, ezen személyek azonosságát nem állapitja meg, az azonosság pedig magával a váltóval bizonyítandó és a váltón kivül egyéb módon nem is bizonyitható. (Curia 1896 október 28-án 51/896. sz. a.)* 54. A váltótörvény 3. §. 3. pontjában csak azt követeli meg, hogy a váltó lényeges kellékeként a váltóban a rendelvényes megneveztessék, de nem egyúttal azt is, hogy a megnevezett személy vagy czég valóban létezzék. A kir. törvényszék: A v. t. 3. §-ának 3. pontja szerint a váltó lényeges kellékét a rendelvényes (intézvényes) vagyis azon személy vagy czég megjelölése képezi, melynek részére vagy rendeletére a fizetés teljesitendő, de nem egyúttal az is, hogy a megnevezett személy vagy czég valóban létezzék. A váltó érvényességére tehát az a körülmény, hogy a kereszt- és vezetéknévvel megnevezett rendelvényes nem létező személy, befolyással nem bir, s annak csak az a következménye, hogy vele szemben váltókötelezettség nem származhatik, stb. A m. kir, Curia: A másodbiróság az elsőbiróság Ítéletéből átvett megfelelő indokok alapján helyesen mondotta ki azt, hogy azok a kifogások, melyeket alperes arra alapitott, hogy a váltó rendelvényeséül megjelölt czég nem létező személy, alaptalanok, stb. (1899 június 21-én 597/1899. sz. a.) 55. A rendelvényben látható törlés folytán a váltó aggályossá válván, felperesnek kötelessége bizonyitani, hogy a megváltoztatott tartalom a felek megállapodásának felel meg, annak hiányában pedig legitimatió hiányából keresetével elutasitandó. (Curia 1898 november 30 án 987/1898. sz. a.) 56. Ha az idegen váltóban a rendelvényes egyúttal az intézvényezett is, akkor a V. T. II. fejezetének megfelelő idegen váltó nem keletkezhetett, mert a V. T. vagy saját rendeletre, vagy harmadik személy rendeletére kiállított váltót ismer csak, az ilyen váltó tehát érvénytelen. Azt a körülményt azonban, hogy a rendelvényes felperes a váltót mint elfogadó is irta alá és abban mint rendelvényes a váltót tovább forgatta, a kifogásoló tartozik bizonyitani, mivel az azonosság a névazonosság- és az aláirás hasonlatosságából még nem vélelmezendő, ha ez a váltó tartalmából félre nem ismerhető módon egyébként ki nem tűnik. (Curia 1896 október 28-án 2/1896. és 3/Í896. sz. a.) * Az 52. és 56. számú határozatban foglalt ellentétes elvi álláspontok közül, mi az utóbbit vagyis azt tartjuk helyesnek, hogy az azonosság a váltón kivül is bizonyítható.