Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 163 elengedésére használható összes kifejezéseket ki nem meritik. Mégis az alperes részéről a C. alatt csatolt levélben tett és az elsőbiróság Ítéletének indokolásában szószerint idézett kijelentéssel a tábla sem tekinti az óvást elengedettnek és nem tekinti ezt a kijelentést oly hatálylyal birónak sem, hogy annak alapján alperesnek mint az elfogadó együttes kötelezettjének váltójogi felelőssége megállapittathassék, mert bár az óvás nemcsak a váltóban, hanem külön okiratban is elengedhető, a kibocsátó és forgató részéről nem a váltón, hanem külön okiratban tett oly kijelentés, hogy ő mindaddig, mig az elfogadó nem fizet, kötelezettségben marad, mint nem a váltóban tett nyilatkozat, váltójogi kötelezettséget meg nem állapit, a kibocsátó és forgató mint ilyen ellen váltójogilag érvényesíthető visszkereset feltételeiről való lemondást pedig az emiitett kijelentés nem tartalmaz. Annak megjegyzése mellett tehát, hogy a visszkereseti jog elévülésének határideje is fennforgó esetben, még ha az óvás elengedettnek tekintetnék is, a V. T. 85. §-a értelmében nem 1895 szeptember 20-án, hanem e hó 19-ik napjával járt le, mert tekintettel arra, hogy a C. alatti levélben foglalt fizetési igéret a váltó fizetési idejének (V. T. 3. §• 4. pont) kölcsönös megegyezéssel való meghosszabbítását nem tartalmazza, az óvás legkésőbben 1895 június 17 én mint a váltólejáratot követő második köznapon volt volna el nem engedés esetében felveendő: az elsőbiróság Ítéletét az itt és a benne egyébként felhozott indokok alapján helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia: Helybenhagyta.(1897márczius3-án669/1896.sz.a.) 463. Az óvás elengedése iránti nyilatkozat alakjára nézve, valamint az iránt sem tartalmaz a törvény intézkedést, hogy^az óvás elengedése csakis a forgatással egyidejűleg történhessék, sőt inkább ezen elengedés a forgató elleni váltójog fennállása alatt mindig érvényesen megtehető s a váltóra vezetett ily nyilatkozat ellenében a forgatót terheli annak bizonyítása, hogy az a váltójog fentartására rendelt határidő eltelte után Íratott és tekintve, hogy a váltón közvetlenül alperes forgatói aláírása alatt álló óvás elengedési nyilatkozat alperesnek a C. alatti okiraton szemlélhető és valódinak elismert Írásával ezen Curia által is vizsgálat alá vétetvén, ugyanazonosnak találtatott s hogy ama nyilatkozat e szerint kétségtelenül alperestől eredetinek tekintendő. (Curia 1887február3-án 1095/1886. sz. a.) 464. Az óvás elengedése bármely alakban történhetik, ez az elengedés pedig minden váltóbirtokos javára szolgál. Habár a váltó hátlapján olvasható s a kibocsátó alperestől származó az a nyilatkozat, mely szerint ez a kereseti váltót P. Pollákra ruházta át, mint forgatmány, a fenforgó hézag miatt a váltólegitimátió helyreállítására nem alkalmas, de az érintett, nyilatkozatnak az a tartalma, mely szerint a kibocsátó alperes egész általánosságban s minden megszorítás nélkül kijelentette, hogy ő »óvás nélkül kötelezettségben marad«, tekintve, hogy az óvás elengedése bármely alakban történhetik, mégis érvényes. Minthogy pedig ez a nyilatkozat 11*