Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 161 jog fentartása végett, az 1876 : XXVII. t.-cz. 41. § ának 2-ik pontja szerint óvatoltatni kellett volna, az óvás felvétele azonban elmulasztatván, e miatt a keresetet nevezett G. R. ellenében feltétlenül el kellett volna utasitani; minthogy azonban G. R. II. rendű alperes az Ítélet ellen felebbezéssel nem élt s az Ítélet a felebbezéssel élő felperes terhére meg nem változtatható : ugyanazért felperest keresetével annál inkább el kellett utasitani, mert a kereseti váltó szövegében foglalt óváselengedési nyilatkozat csak az azt elegendő, tehát fenforgó esetben a kibocsátó irányában bir hatálylyal, a váltó hátlapjára vezetett s a forgató G. R. által aláirt forgatmány azonban ily elengedési nyilatkozatot magában nem foglalván, felperes részéről az, hogy a nevezett alperes mint forgató az óvást elengedte, bizonyitva nincs és mert felperesnek a felebbezésben felhozott az az állítása, hogy G. R. alperes az óvás hiánya miatt kifogással nem élt, az alperesek által beadott kifogásoknak azzal a tartalmával, mely szerint alperesek egyebek közt azt is felhozták, hogy ők a szükséges óvást el nem engedték, meg van czáfolva. (1897 október 21-én -669/1897. sz. a.) 458. A váltóforgatmányban jelentkező óvás elengedése iránti nyilatkozat valódisága a váltókötelezett által kifogásoltatván, a kifogást, vagyis hogy az elengedés alperes tudta s beleegyezése nélkül Íratott a váltóra, az alperes tartozik bizonyítani, de erre elegendő annak bizonyítása, hogy lejáratkor az elengedés nem volt a váltón és az a szóbeli nyilatkozata a váltókötelezettnek, hogy »váltóit nem kell óvatolni, ő a nélkül is fizet«, mint általános kijelentés nem jelenti az óvás elengedését. Ha üres volt a forgatmány, akkor a felperes tartozik bizonyítani az óváselengedés kitételének megengedettségét. (Curia 1898 május 5 én 969/1897. sz. a. Azonos 146/1900.) 459. A forgatmányban jelentkező az óvást elengedő nyilatkozattal szemben az aláirt forgató tartozik bizonyitani, hogy ez a nyilatkozat utólag vezettetett a váltóra (Curia 1900 október 2 án 493/1900. sz. a.) 460. A váltó tartalmával szemben a váltóadós tartozik bizonyítani, hogy a váltóbirtokos a váltót az óvás ellengedését is nélkülöző üres forgatmánynyal szerezte meg s csak ennek bizonyítása után köteies a váltóbirtokos kimutatni, hogy az óvás elengedését kieszközölte. A Mr. törvényszék: Jóllehet a V. T. 42. §-a szerint^ ha valamelyik előző az óvást, ezen kifejezéssel »óvás nélkül« elengedte, a váltóbirtokos, ezen előző ellenében a visszkereset fentartása végett óvással élni nem tartozik, minthogy azonban a forgatmányosnak adott azon jog, hogy az üres forgatmányt kitölthesse, nem értendő arra: hogy az üres forgatmányba az óváselengedés záradékát felGrecsák : Magyar Döntvénytár. II. 11