Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

158 Az idegen váltóról. előirt módon és helyen teljesíttetnek; a fizetési idő bekövetkezte előtt fizetés végett történt bemutatás pedig nem bírván joghatálylyal a 6. alatti óvással igazolt 1880 deczember 31-én történt bemutatás, felperes váltói jogának fentartására alkalmas cselekményül nem fogadható el. Ebből folyólag, miután a kereseti váltó tekintetében elfogadó t. r. alperes irányában is a váltótörvény 43. §. értelmében a váltói keresetjog fentartására a fizetés végett bemutatásnak kellő időben felvett óvással igazolása volt szükséges, K. Dénes 1. r. alperes pedig ezen cselekmény elmulasztása miatt a váltói keresetjog ellen kifogást tett, miután továbbá felperes maga beismeri, hogy 1881 szeptember 1-je után az óvás kivételére rendelt időben a kereseti váltónak fizetés végett bemutatását nem eszközölte, azon körülmény pedig, hogy a D. s E. alatti Ítéletekben érintett per folyamatban léte miatt a fizetés végetti bemutatást nem eszközölhette, okot az elmulasztott cselekmény törvényes jogkövetkezményeinek elháritására nem képez, felperest K. Dénes 1. r. alperes elleni keresetével a váltótörvény 43. §-a alapján elutasítani kellett. (1883 június 21-én 2016/1883. sz. a.) 447. Az elfogadó ellen a váltó lejárata előtt elrendelt csőd nem menti fel a váltótulajdonost, ki fizetési visszkeresettel kivan élni, a váltótörvény 41. §-án alapuló azon kötelezettség alul, hogy a fizetés hiányát tanúsító óvást sem előbb, sem utóbb, hanem a váltóban meghatározott fizetési nap déli 12 órája után az ezen napot követő második köznapig vétesse fel. A m. kir. Curia : Az alsóbiróságok Ítéleteiben felhozott azon indok, hogy az elfogadó ellen elrendelt csőd folytán a csődelrendelés után, de a váltóban kitett fizetési határidő elérkezte előtt fizetés hiánya miatt kivett óvás a forgatók és kibocsájtó elleni visszkereset érvényesithetésére alkalmasnak tekintendő, a váltótörvényen nem alapszik; mert az elfogadó ellen a váltó lejárta előtt elrendelt csőd nem menti fel a váltótulajdonost, ki fizetési visszkeresettel kiván élni, a váltótörvény 41. §-án alapuló azon kötelezettség alól, hogy a fizetés hiányát tanusitó óvást sem előbb, sem utóbb, hanem a váltóban meghatározott fizetési nap déli 12 órája után az ezen napot követő második köznapig vétesse fel; a nem ezen időben felvett óvás tehát az előzők elleni visszkereset fentartására törvényszerűnek annál kevésbbé tekinthető, mert az esetben, ha az elfogadó ellen a váltó lejárta előtt csőd rendeltetett, a váltótörvény 29. §-a módot nyújt a váltótulajdonosnak arra, hogy a biztonság hiányának megállapítása végett szükséges óvás alapján előzői ellen is biztosítási visszkeresettel élhessen, azaz, hogy biztosítékot nyerjen arra nézve, hogy a váltóösszeg lejáratkor ki fog fizettetni. (1883 október 2-án 447/1883. sz. a.) 448 A kibocsátó váltójog szerint csak feltételesen, t. i. arra az esetre Ígérvén fizetést, ha az intézvényezett, illetve elfogadó nem fizet; ebből önként következik, hogy az elfogadó által kifize-