Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

4 A váltóképesség. által, mely arra nem illetékes hatóság által adatott ki, sem az aján­lott tanuk által be nem bizonyitotta és mivel ha az bebizonyitva volna is, ezen körülmény magában véve másodrendű alperesnek a váltó elfogadása idején volt nagykorúságát még nem állapitja meg, minthogy erre az 1877. évi gyámsági törvény 5. §-a értelmében a gyámhatósági jóváhagyás is szükséges, melynek megtörténte felperes által nem is állíttatott s melyre nézve felperes jelen felebbezésben tévesen azt érveli, hogy az vélelmezendő és ennek ellenkezője alperes által lenne bizonyitandó. (1885 május 4-én 975. sz. a.) 7. Az önálló gazdaság vezetése nem oly iparűzés, a mely a kiskorúnak szenvedő váltóképességet ad. A m. kir. (Jurta: Helyesen utasitotta el a másodbiróság fel­perest keresetével azon az alapon, hogy alperes a 2. sz. alatti anya­könyvi kivonat szerint a kereseti váltó lejárata, következőleg elfoga­dása idejében is kiskorú volt s e miatt a váltótörvénykönyv 1. § a értelmében érvényes váltói kötelezettséget nem vállalhatott. Felperes­nek az az ellenvetése, hogy alperes a kereseti váltó elfogadásakor önállóan ipart űzött, jelen esetben sulylyal nem bir, egyrészt azért, mert felperes előadásából s F. alatti kérdőpontjaiból kitünőleg fel­peres az iparűzést abban akarja találni, hogy alperes mint földmivelő, gazdaságát önállóan maga vezette, a gazdaság vezetése pedig nem ipar­űzés; másrészt azért, mert iparnak önállóan üzése az 1884: XVII. t.-cz. 2. §-a értelmében csak akkor teszi a 18 évi életkort meghala­dott kiskorút teljeskoruvá és ezáltal szenvedő váltóképességgel biróvá, ha az ipart atyjának vagy gyámjának gyámhatóságilag hely­benhagyott beleegyezésével üzi; felperes pedig az atyai vagy gyámi beleegyezést s a gyámhatósági helybenhagyás fenforgását nem is állította, még kevésbbé igazolta. Az a körülmény pedig, hogy alperes állítólag nagykorúságának elérése és a váltókereset beadása után a kereseti váltókövetelést szóbelileg valódinak s fennállónak beismerte, adhat ugyan felperesnek jogot, hogy követelését köztörvény utján érvényesíthesse ; de váltói kereseti jogot, mely érvényes váltó-levélre alapitható, nem ad. (1894 márczius 19-én 304/1894. sz. a.)* 8. Az önálló háztartás alapítása folytán a kiskorú az 1877. évi XX. t.-cz. 6. §-a értelmében teljeskoruvá válik és az idézett tör­vény 7-ik §-a szerint szenvedő váltóképességgel is bir. A kir. törvényszék: Tekintve, hogy alperes igazolt kiskorúságá­val szemben nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az ellen­vetését, hogy alperes az időben, mikor a váltónyilatkozatot tette, már miniszteri fogalmazó volt, mert a v. t. 1. §-ában foglalt általá­* A 7. és 8. számú határozat közötti eltérés csak látszólagos, mert kis­korúak önálló iparűzés esetében már a 18. életév betöltésével, ellenben önálló háztartás alapítása vagy saját vagyonának szabad rendelkezésére bocsátása esetében csak a 20. életév betöltése után válhatnak teljeskoruakká.

Next

/
Oldalképek
Tartalom