Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

78 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Határozat. A 20 frtot meg nem haladó biztosítási dij megfizetésére irányuló keresetek az 1887 : XXII. törvényczikkben szabályozott községi bíráskodás hatáskörébe tartoznak. Indokok: A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-czikk 1. §-a szerint az abban elsorolt ügyek csak annyiban tartoznak sommás eljárás alá és a kir. járásbiróságok hatásköréhez, a mennyiben azok az 1877: XXII. t.-czikkben szabályozott községi birósági eljárásra utalva nincsenek. Az 1893: XVIII. t.-cz. 225. § a szerint is az 1877 : XXII. törvényczikknek a községi biráskodásra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Igaz ugyan, hogy az 1877. évi XXII. t.-czikk 11. §-a végbekezdése a 8. pontban emiitett vásári ügyeken kivül a kereskedelmi ügyeket a kisebb polgári eJjárás, illetve a községi biráskodás alól kivette: ezen az alapon azonban a 20 forintot meg nem haladó biztositási dijak iránt inditott kereseteket a községi biróság hatásköre alól kivonni nem lehet, mert mellőzve azt, hogy az 1877 : XXII. t.-czikk 11. §. végbekezdése nem kereskedelmi ügyletekből felmerült keresetekről, hanem kereskedelmi ügyekről szól, ügy alatt pedig — ha e kitétel peres eljárást szabályozó törvényben használtatik — magát a pert kell érteni, a törvény meghozatalának indoka nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy itt a kisebb polgári peres ügyek, illetve a községi biráskodás alá eső ügyek minőségének meghatározásánál tisztán perjogi szempontok vétettek irányul, és hogy a törvény az abban szabályozott eljárás alól csakis azokat a kereskedelmi ügyeket vette ki, a melyek a kereskedelmi eljárás szabályai szerint a kereskedelmi biróságok illetőségi körébe esnek. Hogy a?, idézett törvényhelynek ez a helyes értelme, ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1877 : XXII. t.-cz. 46. §-a tüzetesen szabályozta a bejegyzett kereskedők könyveinek bizonyitó erejét, ez pedig felesleges lett volna, ha a törvénynek az lett volna a czélja, ogy a kisebb polgári peres eljárás köréből nem csupán a kereskedelmi biróságok hatáskörébe utalt, illetve a kereskedelmi eljárás alá tartozó ügyek, hanem a kereskedelmi ügyletekből felmerülő összes többi ügyek kizárassanak. A fenforgó kérdés megoldásánál is csak ezek a perjogi szempontok szolgálhatnak irányul, s tekintve, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz. a sommás ügyekre nézve a külön kereskedelmi eljárást és a járásbiróságok, mint kereskedelmi szakbiróságoknak hatáskörét végképen megszüntette és a budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek területén lévő kir. járásbíróságoknak mint kereskedelmi biróságoknak megjelölését csakis a felébbviteli eljárásra hivatott törvényszék meghatározása végett tartotta fenn (a 2. § végbekezdése, a 125. § második bekezdése és 154. §.); a törvény ezen rendelkezéseiből okszerűen következik, hogy hatályba léptével eltöröltetvén a külön kereskedelmi sommás eljárás, megszűnt az 1877: XXII. t.-cz. 11. §-a végbekezdésében a kereskedelmi ügyekre nézve felállított kivételnek létoka is, illetve, hogy