Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 75 következtethető akaratánál fogva nem lehet kétséges, hogy a haszonbérbeadó a haszonbérbe adott jog után tehertől ment tiszta jövedelmet kívánt elérni s e végből kivánta a haszonbérlőre háritani a törvénynél fogva a tulajdonost terhelő járadékadót. Viszont a haszonbérlőnek sem lehet alapos kétsége a szerződés ily értelme iránt, mert fel kell tenni, hogy a felek a szerződésnek idevonatkozó szavait határozott czélzattal használták s szándékukban nem állott magától érthető felesleges kikötést irásba foglalni, már pedig, ha a szerződés eme határozmánya csak azt jelentené, hogy a haszonbérlő a haszonbérleti üzlet után járó kereseti adót fizeti, akkor ennek kifejezett kijelentése teljesen felesleges volna, mert ez az adó az 1875. évi XXIX. t.-cz. 2. § a szerint a haszonbérlő által fizetendő. Ezeknél fogva s tekintettel arra, hogy a járadékadók után kivetett általános jövedelmi pótadó, megyei és községi pótadók a járadékadóval azonos szempont alá esnek, ha a fentemiitett esetben a szerződés tartama alatt valamely haszonbérbe adott kir. kisebb haszonvételi jog után kivetett járadékadót, általános jövedelmi pótadót, megyei és községi adót a haszonbérbeadó fizette, ezzel oly fizetést teljesített, melyet a szerződés szerint a haszonbérlő tartozott volna teljesíteni, következéskép annak visszatérítése iránt kereseti jogát a haszonbérlő ellen érvényesítheti. Lemondás esetét kivéve, az óvadék visszaadásának ténye sem állhat magában véve útjában eme követelés érvényesítésének, mert igaz ugyan, hogy a szerződésben elvállalt kötelezettségek biztosítására letett óvadék visszaadásával a jogosult rendszerint azt jelenti ki, hogy az óvadékkal biztosított követeléseire nézve ki van elégítve, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a vélt teljes kielégítés körül közbejött tévedést bizonyíthasson s ily tévedés fenforgása nyilvánvaló akkor, a midőn bebizonyul, hogy az italmérési jog után kivetett adókat nem a haszonbérlő, hanem a nélkül, hogy a szerződő felek jogviszonyaira kiható más jogi tények közbejöttek volna, a haszonbérbeadó fizette. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1894. évi április hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 1-én tartott teljes ülésben. 58. szám. Valamely ház vagy üzlethelyiség bérbeadása esetén a bérleti szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy a bérbeadott ingatlan után járó minden néven nevezendő adót, legyen az országos, megyei vagy községi, a bérlő viseli, a bérbeadó tulajdonos az általa kifizetett házbérjövédelmi adó és az ezzel kapcsolatos általános jövedelmi pótadó, megyei és községei adók megtérítését a bérlőtől követelni jogosult-e, s ha igen, ezt a jogát a bérleti szerződés lejárta és az óvadék kiadása után érvényesitheti-e ? (A. 6467/1893. polg. számhoz.) Határozat. Valamely ház vagy üzlethelyiség bérbeadása esetén a bérleti szerződésben foglalt azon általános kikötés alapján, hogy