Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

32 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1890. évi február hó 28-án tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az ugyanazon évi április hó 18 án tartott teljes ülésben. 49. szám. Felülvizsgálhatja-e a kir. Curia a kir. Ítélőtáblának oly végzését, mely külföldi biróságnak elmarasztaló határozatára alapitott végrehajtási kérelem felett hozatott, melynek tárgyát tehát a viszonosság fenn- vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi? (1890. évi 527. váltószámhoz.) Határozat. A kir. Curia a kir. itélő táblának oly végzését, melyet külföldi bíróság elmarasztaló határozatára alapitott végrehajtási kérelem felett hozott, nem vizsgálhatja felül, habár annak tárgyát a viszonosság fenn vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi. Indokok: Az 1868 : LIV. t.-ezikknek a végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezései szerint az elsőfokú biróságnak végrehajtási ügyekben hozott végzései ellen benyújtott panaszokat a fennállott kir. semmitőszék minden közbeneső felebbviteli biróság mellőzésével közvetetlenül és végérvényesen intézte el. A midőn az 1881 : LIX. t.-cz. 2. § a az 1868 : LIV. t.-cz. 4. §-át megváltoztatta és a kir. Curiának semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályait egyesitvén, a legfőbb birói hatóságot a m. kir. Curiára ruházta, a törvényhozásnak nem volt czélja, hogy a háromfoku biráskodási rendszert azon ügyekben, a melyek a kir. semmitőszék hatáskörébe tartoztak, visszaállítsa. Ellenkezőleg ugy az 1881 : LIX., mint az ugyanazon évi LX. t.-cz. alapját tevő törvényjavaslat indokolásában nyilt kifejezést nyert az, hogy azoknak az ügyeknek nagy részében a végérvényes határozat hozatalának joga a kir. Ítélőtáblákra ruháztatik át, s a kir. Curiához felfolyamodásnak csak kivételképen és csak azokban az esetekben lesz helye, a melyekben azt a törvény világosan megengedi. Kétséget nem szenved, hogy az 1881. évi LX. t.-cz. tárgyát képezik azon rendelkezések is, melyek azt a kérdést szabályozzák, hogy a külföldi biróságoknak megkeresései következtében a hazai biróságok a végrehajtást mily feltételek alatt rendelhetik el. (3., 4., 5. §§.) De nincs az 1881 : LX. törvényczikknek oly rendelkezése, a mely ily esetekben a kir. Curiához a felfolyamodást megengedné, sőt a törvény 140. §-a világosan kimondja, hogy az ingatlanokra végrehajtást elrendelő (vagy el nem rendelő) végzésre nézve a másodbiróság végérvényesen határoz, a mely rendelkezés az ingókra vezetendő végrehajtásoknál a törvénynek a jogorvoslatokra nézve követett elvénél fogva szintén alkalmazást nyer. Nem tehet különbséget az, hogy az ily végzéseknek tárgyát a viszonosság fenn- vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi, mert a 3. §. e kérdést tüzetesen tárgyalja és a felfolyamodást még sem engedi meg a kir. Curiához abban az esetben sem, ha a