Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 57 iránti eljárást az 1855. évi deczember 15-én kelt rendeletnek 96—99. § ai szabályozzák. Ezek tartalma szerint az igazolási kereset, hogy az előjegyzési kérvény benyújtása időpontjára visszaható hatálylyal birjon, rendszerint 14 nap alatt (illetőleg a most érvényben levő törvénykezési rendtartás alapján kifejlett gyakorlat szerint 15 nap alatt), vagy a mennyiben a határidő meghosszabbítva nem lett, azon napon nyújtandó be, melyen a meghosszabbítás lejár. E határidő lejárta után is elfogadandó ugyan az igazolási kereset, de csak az esetben, ha az legkésőbb a kitörlési kérvény benyújtása napján adatott be. Hogy «L telekkönyvi rendelet fentidézett szakaszai igy, s nem máskép értelmezendők, nyilvánvaló azok szó szerinti tartalmából, különösen pedig a 99. §. második bekezdéséből, mely kimondja, hogy az igazolási keresetnek a határidő eltelte után való elfogadására nézve az 1852-iki ideiglenes polgári perrendtartás 100 ik § ának határozatai érvényesek. Ezek szerint pedig a perirat, ugy a zárlat és tilalom igazolása iránti beadványok addig fogadhatók el, mig az ellenfél az íratok becsomózása, illetőleg a tilalom vagy zárlat feloldása iránt nem folyamodott. Az 1852-iki ideiglenes polgári perrendtartásnak imént idézett rendelkezése ugyan már hatálylyal nem bir, minthogy a helyett az átmeneti intézkedések tárgyában 1869 márczius 30-án kiadott igazságügyminiszteri rendelet XIX. czikkének 4. pontja szerint az 1868:54. t.-cz. szabályai alkalmazandók, de ennek a törvénynek 143. §-a is lényegileg azzal egyező értelemben rendelkezik, midőn kimondja, hogy ha az egyik fél az ügynek itélethozás alá terjesztését kérte, a pertárnok a periratot többé el nem fogadhatja. Ezekből önként folyik, hogy az igazolási határidő elmulasztása alapján kért törlésnél a törlési kérvény beadásának napja lévén irányadó, ennek beadása után, habár a kitűzött tárgyalást megelőzőleg beadott igazolási kereset — mint elkésetten beadott — a kitörlés elrendelésének akadályául nem szolgálhat. De ha még ezek után is kétség foroghatna fenn az 1855. deczember 15-iki rendelet fentidézett szakaszainak ilyetén értelmezése iránt, eloszlatná azt az 1870. évi február 5-én kiadott telekkönyvi rendtartás 99. §-a, mely határozottan kimondja, hogy az igazolási kereset csak addig fogadható el, mig a törlési kérvény be nem adatott. Igaz ugyan, hogy az utóbbi telekkönyvi rendtartás egyedül az ország erdélyi részei számára adatott ki, minthogy azonban a telekkönyvnek vezetésére vonatkozólag mindkét rendtartás lényegileg egyező intézkedéseket tartalmaz, feltételezni kell, hogy előjegyzés kitörlése kérdésében is egyöntetű eljárást czélzott megállapítani. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1889. évi szeptember hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1889. évi október hó 11-én tartott teljes ülésben.