Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

88 A Curiának 1881 : LíX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1886. évi április hó 9-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi május hó 21-én tartott teljes ülésben. 33. szám. Pénzbeli tartozásról kiállított közönséges kötelezvény elveszése esetében lehet-e az adóst a kötelezvény megsemmisitése előtt is tartozásának fizetésére biróilag kötelezni ? (8339/1884. és 2563/1885. polg. számokhoz.) Határozat. Értékpapír fogalma alá nem eső közönséges kötelezvény elveszése esetében a kötelezett a tartozás fizetésében a megsemmisítést kimondó határozat hozatala előtt is marasztalható, kívánhatja azonban, hogy a megsemmisítési határozat jogerőre emelkedéséig a tartozási összegek bírói letétbe helyezésére feljogosittassék. Indokok: A váltótörvény 78. §-a megengedi, hogy az elveszett váltó tulajdonosa a megsemmisítési eljárás folyamatbatétele után az elfogadótól a váltóösszeg kifizetését követelheti, ha a megsemmisítésig kellő biztosítékot nyújt, s e jog illeti a saját váltó kibocsátójával szemben is a váltótulajdonost. (Váltótörv. 112. § a.) A kereskedelmi törvény 298. és 452. §-ai szerint az elveszett kereskedelmi utalványok és a közraktári jegyek megsemmisitése tekintetében, a váltótörvény határozatai megfelelő értelemben alkalmazandók, mely intézkedés a közforgalom tárgyát képező értékpapirok megsemmisitéséről szóló 1881. évi XXXÍII. t.-cz. l-ső §-a második bekezdésében kifejezetten hatályában fentartatott, ellenben a birói megsemmisítés tárgyát képezhető értékpapirok egyéb nemeire nézve a most idézett törvény mérvadó. Közönséges kötelezvényekre nézve a polg. törv. rendtartás 529—533. §-ai szabályozzák a megsemmisítési eljárást a nélkül, hogy azokban vagy más tételes törvényekben meg volna oldva az a kérdés, ha vájjon a hitelező a fizetést a kötelezvény megsemmisitése előtt követelheti-e vagy sem? E kérdés tehát hasonló esetekre vonatkozó törvény szerint, illetőleg az általános jogelvekhez képest oldandó meg. Nem szenved kétséget, hogy a közönséges kötelezvények fogalmilag az úgynevezett puszta bizonyítási okiratok sorába tartoznak, hogy az azokban kifejezett jogügylet az okiratokon kivül függetlenül az okirat kiállításától keletkezik és fejeztetik be, és hogy az okirat csakis bizonyítékul szolgál a már létesült jogügyletnek, — következőleg a közönséges kötelezvény jogi természetéből nem is indokolható ama vélemény, hogy a kötelezett csak az okirat visszaadása vagy annak megsemmisitése mellett szorítható a fizetésre s e következtetés a váltó, a kereskedelmi utalványok és raktári jegyek megsemmisítésére vonatkozó tételes törvények rendelkezéseiből sem von-