Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

506 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. Már pedig nem létezik olyan hazai törvény, melynél fogva ingóságok iránt kötött adás-vételi szerződéseknél, a mennyiben azok egyéb tiltó törvénybe ütköző feltételt nem tartalmaznak s tiltott következményekkel nem járnak, a tulajdonjog fentartása, a vételár fizetéséig mint halasztó feltétel köttessék ki és a kir. Curia büntető ügyekben állandóan követett gyakorlata szerint, a felek között létre­jött oly megállapodást, mint az adás vevési szerződés jogi természe­tével nem ellenkezőt joghatályosnak is ismert és ebből kifolyóan az eladott ingót az emiitett feltétel bekövetkeztéig az eladó tulajdonához tartozó, a vevőre nézve idegen dolognak tekintvén, a B. T. K. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát látta fenforogni mind­annyiszor, valahányszor a vevő ily ingó dologgal mint sajátjával rendelkezett. De a kir. Curiának állandó magánjogi gyakorlata is az ingóra vonatkozóan azzal a kikötéssel létesitett adás-vevési szerződést, mely szerint az eladott ingóság a vevőnek teljes tulajdonába halasz­tási feltételül kikötött abban az esetben megy át, ha a vételár egészen kifizettetett, mindenkor joghatályosnak ismeri el. A kir. Curia büntető és polgári szakosztályainak ezen állandó és egyöntetű gyakorlatára való tekintettel tehát kötelező szabályként jelentkezik az a megállapitás, hogy a tulajdonjognak a vételár teljes lefizetéséig való fentartásával eladott ingó dolog, ezen feltétel bekö­vetkeztéig az átadás daczára az eladó tulajdona marad, a birlaló vevőre nézve pedig idegen ingó dolgot képez, melynek jogtakin eltu­lajdonítása vagy elzálogosítása a B. T. K. 355. §-ban meghatározott sikkasztás tényálladékát állapitja meg. Ezeknél fogva a kir. koronaügyész perorvoslatát alaposnak fel­ismerni és a törvény megsértését megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Kelt Budapesten, 1902. évi április hó 1-ső napján. 38. szám. Sérti a törvényt, nevezetesen a K. B. T. K. 22. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést az oly birói ítélet, a mely kimondja, hogy a B. T. K. 85. §-ának 4. pontja és 92. §-ának alkalmazásával kiszabott 40 korona pénzbüntetés behajthatatlansága esetében 4 napi elzárásra változtatandó át. (A kir. Curia 1902. évi április hó 1-én 2927/1902. B. szám alatt hozott Ítéletével az ily birói Ítéletnek a pénzbüntetés átváltoztatásáról rendelkező részét hatályon kivül helyezte s az elzárás tartamát két napban állapitotta meg. A kir. Curia már több esetben hozott hasonló tartalmú hatá­rozatot. L. a 4., 24., 33. és 34. számú határozatokat.) 39. szám. A katonaszökevény szökésének ideje alatt is tényleges szol­gálatban álló katonának lévén tekintendő, az általa elkövetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom