Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
506 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. Már pedig nem létezik olyan hazai törvény, melynél fogva ingóságok iránt kötött adás-vételi szerződéseknél, a mennyiben azok egyéb tiltó törvénybe ütköző feltételt nem tartalmaznak s tiltott következményekkel nem járnak, a tulajdonjog fentartása, a vételár fizetéséig mint halasztó feltétel köttessék ki és a kir. Curia büntető ügyekben állandóan követett gyakorlata szerint, a felek között létrejött oly megállapodást, mint az adás vevési szerződés jogi természetével nem ellenkezőt joghatályosnak is ismert és ebből kifolyóan az eladott ingót az emiitett feltétel bekövetkeztéig az eladó tulajdonához tartozó, a vevőre nézve idegen dolognak tekintvén, a B. T. K. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát látta fenforogni mindannyiszor, valahányszor a vevő ily ingó dologgal mint sajátjával rendelkezett. De a kir. Curiának állandó magánjogi gyakorlata is az ingóra vonatkozóan azzal a kikötéssel létesitett adás-vevési szerződést, mely szerint az eladott ingóság a vevőnek teljes tulajdonába halasztási feltételül kikötött abban az esetben megy át, ha a vételár egészen kifizettetett, mindenkor joghatályosnak ismeri el. A kir. Curia büntető és polgári szakosztályainak ezen állandó és egyöntetű gyakorlatára való tekintettel tehát kötelező szabályként jelentkezik az a megállapitás, hogy a tulajdonjognak a vételár teljes lefizetéséig való fentartásával eladott ingó dolog, ezen feltétel bekövetkeztéig az átadás daczára az eladó tulajdona marad, a birlaló vevőre nézve pedig idegen ingó dolgot képez, melynek jogtakin eltulajdonítása vagy elzálogosítása a B. T. K. 355. §-ban meghatározott sikkasztás tényálladékát állapitja meg. Ezeknél fogva a kir. koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvény megsértését megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Kelt Budapesten, 1902. évi április hó 1-ső napján. 38. szám. Sérti a törvényt, nevezetesen a K. B. T. K. 22. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést az oly birói ítélet, a mely kimondja, hogy a B. T. K. 85. §-ának 4. pontja és 92. §-ának alkalmazásával kiszabott 40 korona pénzbüntetés behajthatatlansága esetében 4 napi elzárásra változtatandó át. (A kir. Curia 1902. évi április hó 1-én 2927/1902. B. szám alatt hozott Ítéletével az ily birói Ítéletnek a pénzbüntetés átváltoztatásáról rendelkező részét hatályon kivül helyezte s az elzárás tartamát két napban állapitotta meg. A kir. Curia már több esetben hozott hasonló tartalmú határozatot. L. a 4., 24., 33. és 34. számú határozatokat.) 39. szám. A katonaszökevény szökésének ideje alatt is tényleges szolgálatban álló katonának lévén tekintendő, az általa elkövetett