Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 499 születettnek mondotta; ámde az eljárt bíróságnak nemcsak módjában, de kötelességében is állott Sz. F. életkorát, a vonatkozó hiteles adatok megszerzésével, az Ítélet hozása előtt megállapítani annál is inkább, mert Sz. F.-nek a kir. járásbíróságnál 1900. évben folyamatba tett ügyben tett vallomása szerint az ellene már előzően folyamatban volt ügyben az eljárás épen korára való tekintettel megszüntettetett. Azt a ténybeli tévedést tehát, melyből kifolyóan a B. T. K. 83. §-ának alkalmazása mellőztetett, az eljárt bíróság mulasztása okozta. Ez azonban a törvénysértés kimondását nem akadályozza, mert a B. P. 441. §-a a jogegység érdekében használható perorvoslat feltételeként csak a törvénynek valamely büntető bíróság jogerős határozata vagy intézkedése által történt megsértését szabja meg. Ezeknélfogva a kir. koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértés tényét megállapítani kellett. Egyúttal pedig, minthogy a fentiekből nyilvánvaló, hogy Sz. F. a törvény megsértésével volt elitélve, ugyanő a kir. koronaügyész indítványához képest a B. P. 442. § ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával a fentemiitett két rendű bűnvádi ügyben hozott ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az eljárás tárgyává tett kétrendü lopás vádja és következményei alól felmentetett. Kelt Budapesten, 1901. évi deczember hó 17-ik napján. 30. szám. Sérti a törvényt a kir. törvényszéknek oly végzése, a melylyel nemcsak az első fokú itélet kelte és a kir. Curiának az első fokú ítélet ellen bejelentett semmiségi panaszt elutasító végzésének kelte között eltelt időt, hanem a kir. Curia elutasító végzésének kelte óta ezen végzés kihirdetéséig eltelt időtartamot is határozatának tárgyává tette akkor, a mikor a B. P. 505. §-ának 2-ik bekezdéséhez képest a vizsgálati fogságnak a büntetésbe mily tartamban leendő beszámítása felett határozott, mert a semmiségi panaszra hozott kir. curiai végzés meghozatala napján emelkedvén jogerőre, ezen időtől fogva a vizsgálati fogság mint ilyen magától megszűnik s helyette maga a büntetés következik. (79241901. B. sz.) A kir. koronaügyész által használt perorvoslat alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a kir. törvényszék 1901. évi január hó 15 én 115. szám alatt kelt végzésével a törvényt megsértette az által, hogy nemcsak az itélet kelte és a kir. Curiának, az elsőfokú itélet ellen bejelentett semmiségi panaszt elutasitó végzésének kelte között eltelt időt, hanem a kir. Curia elutasitó végzésének kelte óta a kihirdetésig eltelt időtartamot is határozatának tárgyává tette. Mihez képest a kir. törvényszéknek fenti számú és keleti végzése megsemmisíttetik és utasittatik a kir. törvényszék, hogy hozzon az elsőfokú biróság Ítéletének kelte, vagyis 1900. évi szeptember hó 20-tól a kir. Curiának a semmiségi panaszt elutasitó 32*