Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—44<J. §-ai alapján hozott határozatai. 485 A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a budapesti kir. büntető törvényszék fent idézett keletű és számú Ítéletével törvénysértést követett el. Indokok: A budapesti kir. büntető járásbiróság a fejezetben idézett Ítéletével S. Józsefet lopás vétségében való részesség miatt 6 heti fogházra Ítélte. Ez ellen a vádlott a bűnösség megállapítása miatt felebbezett. A budapest kir. büntető törvényszék mint felebbviteli biróság az ügyet a B. P. 550. §. utolsó bekezdésének rendelkezése ellenére fölebbviteli tárgyalás megtartása nélkül tanácsülésben vizsgálta felül és ily szabálytalan módon hozta meg Ítéletét, jóllehet a felebbezés nemcsak a büntetés mérvére, a bűnügyi költségre vagy csak a magánjogi kérdésre, hanem az ügy érdemére, tehát ténymegállapításokra vonatkozott. Ezzel az eljárással és Ítélettel tehát a budapesti kir. büntető törvényszék mint felebbviteli biróság a törvényt és pedig a B. P. 550. §-át megsértette. Kelt Budapesten, 1901. évi július hó 18-án. Ily értelemben határozott a kir. Curia 1901. évi június 18-án 3766^B. 1901. szám alatt hozott végzésében is. 18. szám. Zugirászat által elkövetett kihágás miatt nem pénzbírság, hanem pénzbüntetés szabandó ki, s annak elzárásra leendő átváltoztatása is kimondandó. (3815/1901. B. sz.) A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a topolyai kir. járásbiróság és a szabadkai kir. törvényszék fentidézett Ítéletei, a mennyiben vádlott pénzbirságra és nem pénzbüntetésre Ítéltetett és a pénzbüntetésnek be nem hajthatás esetében elzárásra leendő átváltoztatása ki nem mondatott, a törényt megsértették. Indokok: Magából az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 39. §-ából, a mely szerint ismétlés esetén fogság alkalmazandó, kétségtelen, hogy az ott büntetendőnek mondott cselekmény criminalis delictumnak tekintetett és a kirótt birságnak nem rendbüntetési, hanem büntetőjogi jelleg tulajdonítandó. Minden kétséget eloszlat ez iránt az, hogy a büntető törvénykönyveket életbeléptető 1880. évi XXXVII. t.-cz. 5. § a ezt a cselekményt is a büntetendő cselekmények körébe sorozza és végső bekezdése szerint kihágásnak minősiti. Ezzel tehát a törvényhozó egyszersmind azt is statuálta, hogy a zugirászat utján elkövetett cselekményre azontúl a K. B. T. K. rendelkezései alkalmazandók. Hogy pedig a pénzbirság, mint a büntető törvénykönyvek életbeléptetését megelőzött törvényekben és birói gyakorlatban etfogadva volt kifejezés, egyenlő értékűnek veendő a büntető törvénykönyvnek életbeléptetése óta használandó pénzbüntetés kifejezéssel: az nyilvánvaló az E. L. T. 13. §-ából, a hol már a pénzbirság helyett a pénzbüntetés szó van használva, mint az előbbivel azonos fogalom. Minthogy pedig a zugirászat által elkövetett kihágásokra alkalmazandó K. B. T. K. 22. és 23. §-ai értelmében a pénzbüntetések kiszabásánál mindig meghatározandó az elzárás tartama is, mely a pénzbüntetés