Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

472 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441-442. §-ai alapján hozott határozatai. 6. szám. A kir. törvényszék a pótmagánvádlónak az elsőbiróság ítélete ellen általában bejelentett felebbezése folytán csak tárgyalás alapján hozhat ítéletet és a törvényt megsérti, ha az ügy érdemét tanácsülésben dönti el. (165/1901. B. sz.) A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, a kir. Curia kimondja, hogy a tordai kir. törvényszék fentidézett keletű és szánni Ítéletével a törvényt megsértette, a mennyiben az elsóbiróság Ítéletét nem szabályszerű tárgyaláson, hanem tanácsülésben vizsgálta felül. Miről a büntető ügyviteli szabályok 123. § ának 2. bekezdése értelmében a tordai kir. törvényszék a jelen végzés kiadmánya és az összes iratok leküldése utján értesittetik s egyszersmind a most idézett §. 1 só bekezdéséhez képest a jelen végzés kiadmánya a kir. Curia elnökéhez is felterjesztetik. A tordai kir. törvényszéknek egyúttal meghagyatik, hogy az iratoknak az elsőfokú birósághoz leküldésekor ezt utasitsa, hogy a jelen bűnvádi perben hozott mindkét fokú Ítélet hiteles másolatát közvetlen ide pótlólag terjessze fel. Indokok: Minthogy a pótmagánvádló az elsőbiróság felmentő Ítélete ellen általában jelentett be felebbezést, semmi kétsége sem lehetett a másodfokban eljáró kir. törvényszéknek, hogy a nevezett ügyfél az Ítéletet egész terjedelmében felebbezte, tehát az ügy érdemét is az alapul vett ténymegállapítással együtt. Kiviláglik ez abból, hogy a kir. törvényszék a másodfokban hozott Ítélettel az ügynek egész érdemét felülvizsgálta és eldöntötte, érintetlenül semmit sem hagyott. Holott a B. P. 550. §-ának 4. és a végső bekezdése értelmében a kir. törvényszék a hozzá másodfokú intézkedés végett felterjesztett bűnvádi perben Ítéletet szabály szerint csak felebbviteli tárgyalás alapján hozhat s mi alól csak az a három eset képezhet kivételt, ha felebbezés: 1. csak a büntetés kiszabása miatt; 2. a bűnügyi költségek tárgyában; 3. a magánjogi igény tárgyában használtatott. De még a most emiitett kivételes esetekre is az idézett §. utolsó bekezdése azt irja elő, hogy a mennyiben ezek helyességére nézve a törvényszéknek másként el nem oszlatható kétsége van, az ügy ekkor is tárgyalásra utasítható. Ugyanis az 550. §. utolsó bekezdésében előforduló ama rendelkezés : »Vagy az előbbiek helyességére nézve a törvényszéknek másként el nem oszlatható kétsége van«, nem vonatkozik az ugyancsak a végső bekezdésben felsorolt másik két esetre, mert ha a törvényhozónak — a B. P. egész rendszerével ellentétben — az lett volna a szándéka, hogy ezt a két esetre vonatkoztassa és ezekben, mint a tárgyalásra utasítás feltételét állapítsa meg, akkor nem a »vagy« elválasztó (disjunctiv) szóval élt volna, hanem az »és«, »és ha« kötő(conjunctiv) szavakat kellett volna használnia.