Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

470 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. A kir. koronaügyésznek a mai nyilvános tárgyaláson szóval előterjesztett s arra alapitott hasonló perorvoslata, hogy törvénysértő ugyanazon kir. törvényszéknek amaz eljárása s illetőleg intézkedése is, mely szerint a B. P. 550. §. végső bekezdése ellenére a felebbezett ügyet felebbviteli tárgyalás megtartása nélkül tanácsülésben elbirálta, elutasittatik. Indokok: A kir. koronaügyész Írásban kifejtett perorvoslatában anyagi törvénysértést lát a kir. törvényszék, mint Il-od fokú biróság amaz intézkedésében, hogy a K. B. T. K. 75. § a alapján a nevezett vádlott ellenében mellékbüntetésként 10 koronára leszállított pénzbüntetés összege behajthatlanság esetén két (2) napi elzárással rendeltetett helyettesittetni. Minthogy a panaszolt törvénysértés alapjául szolgáló Ítéleti intézkedést a bűnper iratai kétségtelenné teszik. Minthogy továbbá a K. B. T. K. 22. §-nak a pénzbüntetések átváltoztatásáról rendelkező végbekezdése szerint 2 írttól 10 frtig terjedő összeg helyett egy napi elzárás alkalmazandó, mindezekből következik, hogy a kir. törvényszék Ítéletének jelzett intézkedése a most idézett törvénybe ütközvén, az ezen anyagi törvénysértésre alapitott perorvoslatnak hely adandó s miután a vádlott a törvény megsértésével volt részben elitélve, a B. P. 442. §. végbekezdése értelmében a rendelkező rész szerint határozat hozandó volt. A kir. koronaügyésznek a tárgyalás folyamán szóval előterjesztett s fentebb megjelölt perorvoslatát pedig azért kellett elutasítani, mert a kir. törvényszéknek a kir. koronaügyész által ezúttal megtámadott szabálytalan eljárását s illetőleg intézkedését a kir. Curia 1900. évi szeptember hó 25-én 9084. sz. a. hozott határozata szerint már elbírálás tárgyává tette s mert a B. P. 441. §. bekezdése értelmében olyan bűnvádi ügyben, melyben a kir. Curia már érdemileg határozott a jogegység érdekében perorvoslatnak nincs helye. Kelt Budapesten, 1900. évi deczember hó 20-án. 5. szám. A B. T. K. 92. §. első bekezdésének második rendelkezése az államfogházra nem terjedvén ki, e büntetési nem helyett pénzbüntetés az Ítéletben nem állapitható meg. (10,589/1900. B. sz.) A kir. koronaügyésznek 1900. évi november 2. napján 598. sz. alatt a B. P. 441. §-a alapján a jogegység érdekében használt perorvoslata alaposnak találtatván, a B. P. 442. §-a értelmében kimondatik, hogy a paksi kir. járásbíróságnak 1900. évi május hó 31-én B. 163/4. sz. alatt hozott Ítélete, mely szerint T. István, kalocsai kir. alügyész és dr. K. Gyula kalocsai községi orvos a B. T. K. 296. §-ába ütköző s azon szakasz szerint államfogházzal büntetendő párviadal vétsége miatt államfogház-büntetés helyett a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával és pedig T. István 60 korona pénzbüntetésre, mely behajthatlanság esetén 3 napi államfogházzal helyettesítendő, és dr. K. Gyula 80 korona pénzbüntésre ítéltetik el, mely utóbbi behajthatlanság esetén 4 napi államfogházzal helyettesítendő: az anyagi büntető törvényt meg-