Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Áz Ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 219 És nem engedheti meg azt, hogy 150 frt és 250 frt iránt inditott, de egyesitett két perben hozott másodbirósági közös Ítéletnek a 250 frtos követelésre vonatkozó része, avagy ennek még vitás, — például 10 frtos részlete, esetleg mindkét pernek közös előkérdése tekintetében, a törvény 181. §-ára tekintettel felülvizsgálatnak legyen helye —- az Ítéletnek a 150 frtos követelésre vonatkozó része ellen pedig ez ne legyen megengedve, s hogy a felülvizsgálati biróság a különben egyöntetű eldöntést igénylő, esetleg ugyanazon jogalapra fektetett két követelés tárgyában hozott Ítéletnek csak egyik részét vizsgálja felül, másik részét pedig nem; holott a peres felek az Ítéleti döntés közös alapjait egyaránt megtámadják és a felülvizsgálati bíróságnak részdöntése azt mutatná ki, hogy a per a 156 frtos követelésre nézve is helytelenül van elintézve. Az sem egyeztethető meg a helyesen alakított perrend czélzatával, hogy például 350 és 650 frt iránt inditott és egyesitett perben a felebbviteli biróság által hozott közös Ítéletnek a 350 frtos követelésre vonatkozó része ellen a felülvizsgálat a kir. Ítélőtáblához — a 650 frtos követelésre vonatkozó része ellen pedig a m. kir. Curiához menjen (a törvény 186. § a szerint) — azaz, hogy ugyanazt az Ítéletet két külön felülvizsgálati biróság részenként vizsgálja felül, stb. Mindezekből folyik, hogy az 1893. évi XVIII. t.-cz. 126., 181., 186. és 209. §-ainak helyes magyarázata szerint egyesitett és közös ítélettel eldöntött perekben a 126., 181. és 186. §§ okban használt: »pertárgyának értéke, — kereset tárgy ának-értéke« szavak alatt az egyesitett perek tárgyának összeadott értéke értendő ; és az összeadott értékösszeg alapján bírálandó el az, vájjon az egyesitett perekben fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak van-e helye? s vájjon a felülvizsgálat esetleg a kir. ítélőtáblák, vagy pedig a m. kir. Caria hatáskörébe tartozik? Az egyesitett perekre nézve az 1893. évi XVIII. t.-cz. 102. §-nak 2 ik kikezdése azt az eltérést állapítja ugyan meg, hogy ha a bíró az egyesitett perek közül csupán egyet tart alkalmasnak a végeldöntésre, akkor nem részitélet, hanem elkülönített végitélet alakjában határoz; de a törvénynek ez az intézkedése csak az egyesítés megszüntetésének egyik módját szabályozza a 45. § ra tekintettel akként, hogy ha a bíró az egyesítést megszüntetendőnek találja, még mielőtt az egyesitett perek bármelyike a végitéletre érett, akkor végzés alakjában határoz ; mig ha a perek egyike végeldöntésre érett, másika pedig nem, akkor nem kell a bírónak az egyesítés megszüntetését előbb külön végzéssel kimondania, hanem a czélt elkülönített végitélet meghozatalával is kellően kifejezésre hozza. A 102. §-nak idézett rendelkezése tehát nem dönti meg a fentebb a közös vég- közbenszóló — rész — vagy kiegészítő Ítélettel elintézett egyesitett perekkel való elbánás tekintetében felhozottak helyességét; hanem csak arra ad alapot, hogy az elkülönített végitélettel eldöntött per, ugy mint az, a melyben a biró az egyesítést a 45. §. értelmében végzéssel megszüntette, a felebbezés vagy felülvizsgálat