Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

214 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. Megtörténhetik ugyanis, hogy az elsőfokú biróságnak határozatát a másodikfoku biróság felebbvitellel még megtámadható határozat által megváltoztatja vagy megsemmisiti, vagy az 1893: XVIII. t.-cz. 165., 166. §-aira tekintettel feloldja, de az elsőfokú biróság határozatát a harmadfokú biróság határozata vagy határozatai hatályába ismét visszaállítják ; ily esetekben pedig a telekkönyvi rendelet 101. §-a sem hagy fenn kételyt arra nézve, hogy az előjegyzés a másodfokú biróság határozata daczára is mindaddig hatályban marad, a míg nem válik bizonyossá, hogy az előjegyzés alapját képező elsőbirósági határozat többé egyáltalában nem emelkedhetik jogerőre. A törvényhozói gondolat tehát, mely a telekkönyvi rendelet 92. és 101. §-ainak intézkedésein uralkodik, egyrészt az, hogy a birónak egyik fél javára szóló, az igénybe vett jogot odaitélő határozata már a jogerő bekövetkezte előtt is annyira valószinüsiti a fél jogát, hogy már a valószinüség alapján a félnek igénye, ha nem is kielégitést, de biztositást érdemel; másrészt az, hogy e valószinüsitő erőt még nem rontja le a magasabb fokú biróságnak még nem jogérvényes ellenkező határozata, hanem csak a felek viszonyát jogerejüleg és végérvényesen rendező utolsó határozat. Ezekből következik, hogy ha a biztositás fentartására vonatkozó jogot le nem rontja a felébbviteli biróságnak még nem jogerős megváltoztató határozata, a mely pedig egyenesen tagadja a biztositott jog fennállását: még kevésbbé ronthatja le a valószinüsitő erőt olyan határozat, mely az alsófoku biróság által odaitélt jognak sem fennállása mellett, sem ellene nem nyilatkozik, hanem csak az eljárásnak folytatását, a homályos ténykörülmények alaposabb felderítését, formahibáknak kijavitását rendeli el, a mi mellett nincs kizárva, hogy a felek viszonya mégis a megsemmisített vagy feloldott határozat értelmében fog végérvényes eldöntést nyerni. Más szavakkal a telekkönyvi rendelet 101. §-ának helyes értelme az, hogy az előjegyzés mindaddig hatályban marad, a mig nem bizonyos, hogy az előjegyzett jog az azt igénylőt nem illeti meg. A telekkönyvi rendelet 101. §-ának ilyen értelmezését igényeli az is, hogy a telekkönyvi rendelet alapján kieszközölt biztosításra vonatkozó jogszabályoknak összhangban kell állniok a törvényhozó által vitás igényeknek végérvényes eldöntésükig való biztositása tekintetében az ujabb törvényekben, nevezetesen az 1881 : LX. t.-cz. IV. czimében megállapított jogelvekkel. Az 1881 : LX. t.-cz. 234. §-ának első és 243. § ának utolsó kikezdése értelmében pedig a kieszközölt biztositási végrehajtás és zárlat, még ha azt a telekkönyvbe bejegyzés alakjában foganatosítják is, hatályban marad s nem oldandó fel, ha azt a határozatot, a melynek alapján a biró a biztositási végrehajtást vagy a zárlatot elrendelte, a felsőbbfoku biróság feloldja vagy póteljárás elrendelése mellett megsemmisiti ; s fel nem tehető, hogy a törvényhozó azt akarta volna, hogy ugyanazonos körülmények közt a biztositási végrehajtás vagy zárlat utján ingatlanokra kieszközölt biztositási intézkedés hatályban maradjon, a telekkönyvi rendelet 92. §-a alapján kieszközlött lényegben hasonló alapú és czélzatu biztositás pedig csak a kieszközlés