Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

204 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 5. szám. A végrehajtást szenvedőt valamely telekkörtyvezett ingatlan tulajdonára megillető, telekkönyvileg ki nem tüntetett jog az 1881 : LX. t.-cz. 132. §-a értelmében s az e szakaszban megállapított eljárás utján akkor is lefoglalható, ha az ingatlanra vonatkozó jogot élők közti jogügylettel nem maga a végrehajtást szenvedő, hanem az a jogelődje — a kinek a kérdéses jogra vonatkozólag a végrehajtást szenvedő az örököse — szerezte meg. Indokok; A végrehajtási törvény intézkedéseiből levonható az az elv, hogy a végrehajtást szenvedő tartozásainak kielégítésére a végrehajtást szenvedő minden, nem pusztán személyéhez kötött, hanem átruházható és értékesíthető jogát le lehet foglalni, s ennek a jogelvnek elismerését tanusitják kiválóan az 1881. évi LX. t.-cz. 132., 138., 203. és 213. §-ai. E szempontból tehát teljesen indokolatlannak kellene tekinteni azt, hogy a végrehajtást szenvedőnek valamely ingatlan tulajdonának a megszerzésére való joga végrehajtás alá legyen vonható akkor, ha a végrehajtást szenvedő azt az ügyletet, mely neki a jogot megadja, önmaga kötötte, vagy ha ajogot lánczolatos összefüggésben két-három szerződés (élők közti jogügylet) utján szerezte : és ne legyen lefoglalható akkor, ha a kérdéses jogot megszerző jogügyletet a végrehajtást szenvedőnek oly jogelődje kötötte, a mely jogelődnek épen a kérdéses jogra nézve a végrejtást szenvedő az örököse. Nem engedhető meg jogosan, hogy a végrehajtást szenvedő ezt a kétségtelenül átruházható és értékesíthető jogát önkényesen elvonhassa hitelezői elől, maga pedig az ingatlannak zavartalan birtokában és használatában maradjon az által, hogy az ingatlanra tulajdonjogának telekkönyvi kitüntetését ki nem eszközli. Minthogy a végrehajtást szenvedőnek valamely ingatlan állagára vonatkozólag a fentebb vázolt uton szerzett jogát az 1881 : LX. törvónyczikknek 138. és 203. §-aiban meghatározott eljárással lefoglalni nem lehet, mivel az idézett törvényszakaszok elseje csak arra az esetre alkalmazható, ha az ingatlannak telekkönyvi tulajdonosa az, ki után a végrehajtást szenvedő örökölt, másodika pedig azokra az esetekre, a midőn a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának tárgyát nem telekkönyvezett ingatlan képezi, vagy ha a végrehajtást szenvedőt valamely ingatlan haszonélvezete mellett az azon levő felépitmény tulajdona nyilvánkönyvi bejegyzésnélkül illeti: a fentiekből következik, hogy valamely telekkönyvezett ingatlan állagára a végrehajtást szenvedő jogelődje által élők közti jogügylettel szerzett s öröklés utján a végrehajtást szenvedőre szállott, telekkönyvileg ki nem tüntetett jog csak az 1881 : LX. t.-cz. 132. §-ában meghatározott eljárással vonható végrehajtás alá, s hogy e tekintetben a 132. §., a mely szó szerint csak maga a végrehajtást szenvedő által kötött szerződéssel szerzett jog lefoglalásáról látszik intézkedni, kiterjesztő magyarázatot igényel.