Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

186 A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t--cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. Ha tehát a biró a kielégitési végrehajtást a marasztalt ellen, bizonyos házközösségi ingatlanból őt megillető jutalékra a végrehajtató puszta bemondására rendelné el: annak veszélye forog fenn, hogy a 34,601/1881. I. M. E. szám alatt kelt igazságügyministeri rendelet 22. §. alapján a végrehajtató végrehajtási zálogjog bekebelezésével vagy előjegyzésével lekötne tévesen és jogosulatlanul oly házközösségi vagyont is, melyben a végrehajtást szenvedőnek része nincs s a lekötött házközösségi ingatlan feletti szabad rendelkezésben, annak a végrehajtást szenvedőtől különböző jogos tulajdonosait a kihasitási eljárás befejezéséig — melynek meginditása a végrehajtató önkényétől függ — meggátolná, vagy a tévesen kieszközölt végrehajtási zálogjogi bejegyzés törléséhez szükséges joglépéseknek folyamatba tételére a lekötött ingatlan tulajdonosait kényszerítené. Erre való tekintettel, s minthogy az 1873. évi XXIX. t.-czikknek 4. §-ában, a melynek végrehajtását s foganatosításának módját épen a 34,601/1881. I. M. E. számú rendelet van hivatva tüzetesen szabályozni, a törvényhozó azt az elvet mondotta ki, hogy a házközösségi vagyonra végrehajtásnak egyes házközösségi tagok kötelezettségei miatt csak annak az osztályrésznek mértéke és aránya szerint van helye, mely a kötelezett házközösségi tagot a házközösségi vagyonból törvényesen megilleti: nyilvánvaló, hogy a törvény czélzata szerint a házközösségi tag kötelezettsége alapján a házközösségi vagyon terhelése s a kihasitási eljárás meginditása csak akkor foghat helyt, ha bizonyos, hogy a végrehajtást szenvedő házközösségi tagot a házközösségi ingatlanból rész valóban megilleti vagy megilletheti, s ha ezt a végrehajtató, mint a végrehajtás elrendelhetésének szükségszerű előfeltételét tényleg ki is mutatja. Minthogy pedig a törvény végrehajtásának módjára vonatkozó rendelet intézkedéseinek körét és értelmét maga a törvény irányozza, a fentebbiekből következik, hogy a 34,601/1881. I. M. E. számú rendelet 22. §. második pontjának az a rendelkezése, hogy »a végrehajtási kérvényben a viszonyoknak megfelelően pontosan megjelölendő az illető házközösség és annak ingatlan vagyona«, összevetve ezt az 1873. évi XXIX. t.-cz. 4. §-ának intézkedéseivel, helyesen csak a rendelet tartalmával különben sem ellenkező azt az értelmezést nyerheti, hogy a 34,601/1881. I. M. E. számú rendelet az 1873. évi XXIX. t.-cz. 4. §-ának intézkedését módositani nem akarta, hanem a végrehajtási alap tüzetes megjelölésének kötelezettségét, azon a kötelezettségen felül róvja a végrehajtatóra, hogy ez az összeirási lajstrom kivonatával, illetőleg egyéb hiteles okiratokkal egyúttal kimutatni is tartozik, hogy a végrehajtást szenvedő az illető házközösségnek, melynek vagyonáról van szó, vagy tényleg házközösségben élő, vagy abból jogosultan kilépett, de igényeire nézve kielégitést nem nyert tagja (1873. évi XXIX. t.-cz. 5. § a) vagy végül valamelyik házközösségi tagnak végrendeleti örököse (1873 : XXIX. t.-cz. 3. § a). Kelt Temesvárott, a temesvári kir. Ítélőtáblának 1892. évi október hó 18 ík napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesittetett az 1892. évi november hó 3-ik napján tartott teljes ülésben.