Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A kir. ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. 183 2. akkor, midőn egy napon székhelyére visszatérés nélkül, egyik községből a másik községbe menve, különböző községekben foganatosít végrehajtási cselekményt, ugyancsak a bírósági végre­hajtót az 1875. évi IX. t.-cz. 5. §-ában megjelölt díjszabályzatban megállapított fuvardíj megosztva illeti meg. Indokok: Arra nézve, hogy mit számithat fel a bírósági végre­hajtó napidij és fuvardíj czimén, az 1871 : LI. t.-cz. 25. §-a és az 1875: IX. t.-cz. 5. §-a az irányadó. A törvény eme szakaszai szerint a bírósági végrehajtót a bíróság székhelyén kívül teljesített eljárá­soknál.'2 forint napidij és a kir. törvényszéki elnök által megállapí­tott díjszabályzatban meghatározott fuvardíj illeti meg. Az 1875: IX. t.-cz. 4. §-ának második bekezdése a bírósági végrehajtót arra korlátozza, hogy abban az esetben, ha ugyanazon helyen és időben több végrehajtást teljesít, a napidijat és utazási költséget csak egyszer számithatja fel, mely a végrehajtást szenvedő felek között egyenlően osztatik meg. Az idézett törvényszakasz ezen rendelkezéséből, nevezetesen annak szövegezéséből azonban még nem lehet alaposan arra követ­keztetni és azt feltenni, hogy tehát az ettől különböző abban az eset­ben, ha a végrehajtó ugyanazon napon székhelyétől távol, több különböző helyen teljesített végrehajtást, napidiját, s hogy ha egy napon székhelyére visszatérés nélkül egyik községből a másikba menve, különböző községekben foganatosít végrehajtást, fuvardiját külön-külön osztatlanul felszámithatja. Mert az 1871 : LI. t.-cz. midőn a bírósági végrehajtó dijainak viselését a felekre hárította (6. §.), egyúttal ugyanazon törvényben meg is határozta e dijakat és sem abban a törvényben, sem az ezt módosító 1875: IX. t.-czikkben és az eme törvényeket kiegészítő 31,158/1891. számú igazságügy ministeri rendeletben nem foglaltatik a fennebb érintett feltevésnek megfelelő, vagy ezzel hasonló értelmű rendelkezés, ilyennek hiányában pedig puszta következtetés alapján a törvénynek olyan értelmet nem lehet tulajdonítani, mely a felekre terhesebb vagy épen kivételes fizetési kötelezettséget ró. Kizárja ez értelmezést a törvény czélzata is. Ugyanis az 1875. évi IX. t.-cz. 4. §-ának harmadik és negyedik bekezdése azzal az indo­kolással vétetett fel a törvénybe, hogy a felek biztosítva legyenek a végrehajtási költségek szükségtelen szaporítása ellen. De a napidíjra nézve kizárja ez értelmezést az 1871. évi LI. t. cz. 25. § a is, a mely szakasz félremagyarázhatlan módon kiemeli, hogy a bírósági végrehajtót a székhelyen kivül teljesített »eljárásoknál* két forint napidij illeti meg. Ez a törvényhely egymagában véve sem logikai, sem nyelvtani értelmezés szerint nem hagy kétséget arra nézve, hogy a bírósági végrehajtót — tekintet nélkül a végrehajtási cselekmények különböző helyére, akárhány végrehajtási cselekményért, ha ezek egy napon teljesíttetnek — csakis egy napidij illeti meg. Ugyanis az idézett törvénynek ama kifejezése, hogy nem egy, hanem több végre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom