Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

172. A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. addig a kereset-felemelés a sommás eljárás értékhatára által (id. törv. 31. §. 2. pont) korlátozva van. Más a kereset felemelés szabadságának s más a perek egyesítése megengedésének az indoka. A kereset-felemelés esetében az érvényesített jog ugyanaz marad, több per egyesítése folytán azonban teljesen különböző jogalapon indított keresetek kerülhetnek egymás mellé. Nyilvánvaló ezekből, hogy a kereset-felemelés és a perek egyesítése között az elvi azonosság teljesen hiányzik, a pertárgy értékének meghatározására tehát több per egyesítése esetében azok a szabályok, melyek kereset-felemelés esetére irányadók, még hasonszerüség utján sem nyerhetnek alkalmazást. Az egyesitett perek összértékének irányadóul vétele ellen szól az is, hogy az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. § ának 2. és 3. pontjában emiitett perek egyesítése esetében az általános bírói gyakorlat szerint akkor sincs helye felülvizsgálatnak, ha az egyesitett perek tárgyának összértéke 400 koronát meg is halad. Ez esetben a per egyesítése a pertárgy értékének felemelkedését s ebből folyóan a perorvoslat megengedését nem eredményezi. Következetlen tehát az a joggyakorlat, mely másnemű perekben az egyesitett perek tárgyának összértéke szerint határozza meg a pertárgy értékét s ezt veszi alapul a felebbvitel megengedésére. A kir. ítélőtáblának álláspontját erősiti meg a kir. Curiának V. számú polgári döntvénye. A kir. Curia ebben a döntvényben kimerítően indokolja azt, hogy a felébb vitelre nem a kereset és viszon kereset tárgyának együttes értéke, hanem a kereseti vagy viszonkereseti érték az irányadó, a szerint, hogy melyiknek az értéke nagyobb. Ha pedig ezek szerint a kereseti és viszonkereseti összeg összeszámításának nincs helye^ még kevésbbé számitható össze a bíróság rendelkezései alapján egyesitett több per tárgyának az értéke; mert a viszonkereset perjogi szempontból annyira összefügg a keresettel, hogy azok törvény szerint (18G8 : LIV. t.-cz. 77. §.) egy ítélettel döntendők el. Es habár az 1893. évi XVIII. t.-cz. 23. és 42. § a megengedi a viszonkereseti vagy kereseti követelésnek külön eldöntését is, ez az eldöntés a 103. §. szerint csak részitélet alakjában történhetik; a megengedett részitélet pedig csak részét képezi a végitéletnek. A csupán birói határozattal egyesitett több per azonban egymástól bármikor elkülöníthető s azok bármelyikének pusztán csak külön eldöntése már magában foglalja az elkülönítést. (1893 : XVIII. t.-cz. 202. §.) Ebből kitűnik, hogy a több egyesitett per nincs oly összefüggésben egymással, mint a mily szorosan függ össze a kereset és viszonkereset. Különös lenne az, hogy ha alperes a keresettel szemben viszonkeresetet, tehát a keresettel perjogi szempontból összefüggő keresetet támaszt, az értékek összeszámításának nem lenne helye ;