Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A kir. itélőtábiákuak 1890 : XXV. t.-cz. 13. § a hozott polgári döntvényei. 165 szerződés teljesítési helye szerint illetékes, vagy az ügyletből kifolyólag törvényen alapuló kivételes intézkedés szerint illetékes biróságnál beperesithesse, vagy pedig ez esetben alperes személye, illetve a -trts. 30 §. szerinti rendes birósága válik illetékessé? Vonatkozással az 1465. és 3116/1897. L számú ügyekben felmerült esetre. Határozat. Valamely követelés engedményezésével jogot nyer az engedményes arra is, hogy a követelést az annak alapjául szolgált eredeti szerződés teljesítése szerint illetékes, vagy az ügyletből kifolyóan törvényen alapuló kivételes intézkedés szerint illetékes biróságnál beperesithesse. Indokok: Á törvénykezési eljárásnak azok a szabályai, a melyek a birói hatáskör megállapítására vonatkoznak, közjogi alapokon épültek fel, ennélfogva hatáskör tekintetében a törvény által megállapított biróságtól a felek csak azokban az esetekben vannak jogosítva eltérni, a melyekben a törvény (S. E. T. 1. §.) kifejezetten megengedi. Ezzel ellentétben a birói illetékesség megállapításánál a törvényhozást csupán czélszerüségi elvek vezérelték; kiindulási pontul szolgált e tekintetben az, hogy valamely jog mikép érvényesíthető ugy, hogy elbírálás gyorsan, olcsón s alaposan eszközölhető legyen. Ezt véve alapul a törvényhozás a birói illetékesség megállapítására vonatkozó rendelkezéseit dispositiv jelleggel ruházta fel, a mennyiben a feleket felruházta azzal a joggal (trts. 52. §.), hogy a birói illetékességet akaratuk szerint állapithatják meg, kivéve azokat az eseteket, a melyekben a törvény (trts. 53. §.) kifejezetten tiltja; továbbá a birói hatáskör hiánya hivatalból vizsgálandó, mig a birói illetékesség hiánya csupán alperes kifogása alapján. Mindezekből kitünőleg a felek szerződő akarata a trts. 53. §-ában irt esetek kivételével a birói illetékesség tekintetében szabadon érvényesülhet. Hogy ez az akaratnyilvánítás a szerződő személyeket tekintve jogilag érvényes-e, az a kérdés már az általános magán jognak a cselekvési képességre vonatkozó szabálya szerint bírálandó el, igy ennél a kérdésnél a perjog és az általános magánjog elveinek találkozási pontja van. Minden jognak főelemét a bíróság előtt való érvényesithetés adja meg, ez jogi mivoltával össze van nőve. Midőn a fentiek szerint a trts. a feleknek a birói illetékesség tekintetében szabad elhatározást engedett, a feleknek a követelés érvényesítése tekintetében alapul veendő jogos érdekeit tekintette. Ép ez a jogos érdek vezérelte a törvényhozást akkor is, midőn egyes követeléseknek a tárgyuknál fogva kivételes birói illetőséget biztosított, mint pl. a keresk. törv. 324. §-ában körülirt kereskedelmi követeléseknek, a melyeknél a hitelező kereskedő jogos érdekeinek megvédése volt a vezérlő momentum. Ezek után rátérve arra a kérdésre, hogy vájjon a fenti követelések birói illetékessége tekintetében a jogátháramlás változtatást tesz-e ? Előrebocsátva azt, hogy a jogutódlásnál általános szabály az, hogy a jogutódra mindama jogok átszállanak, a melyek nem voltak