Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
A kir. ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. 159 Határozat. Pénzbeli marasztalást nem tartalmazó jogérvényes ítélet alapján ingatlan birtokba adása iránt kért kielégítési végrehajtási kérvényért megállapított költség erejéig, e megállapítással egyidejűleg végrehajtást szenvedő ellen a kielégítési végrehajtás elrendelhető. Indokok; A végrehajtási jognak a végrehajtás utján érvényesítendő követelés erejéig gyakorlása, az 1881. évi LX. t.-cz. 1. §-a által végrehaj thatónak nyilvánitott közokiraton alapszik. A végrehajtási jog gyakorlásának mérvét a végrehajtható közokirattal megállapított jogigény terjedelme és a végrehajtási törvény rendelkezései határolják. Végrehajtható Ítélet alapján a megitélt igénynek végrehajtás utján kielégitése iránt szerzett jog, vagyis maga a végrehajtási jog kihat mindarra, a mi a végett szükséges, hogy az Ítéletnek foganat szereztessék. A végrehajtási költségek, melyeknek a végrehajtás elrendelés iránti kérvény költsége is részét képezi, nyilván e fogalom alá vonhatók. Már pedig a végrehajtási költségeket illetőleg az 1881. évi LX. t.-cz. 27. §-a kifejezetten akkép rendelkezik, hogy ezeket a marasztalt fél viseli akkor is, ha a perköltségek viselésére nem köteleztetett. Tekintve már most, hogy oly esetekben, midőn végrehajtás tárgyát csupán valamely ingatlannak birtoka képezi, az ennek miként foganatosítását szabályozó 1881. évi LX. t.-cz. 221. §-ának második bekezdése a végrehajtási jog alapján érvényesithető kielégités mérvét, vagy az eljárás módját nem korlátozza, sem ezen törvény I. czimében foglalt általános határozatoktól eltérőleg nem rendelkezik, miből következik, hogy valamely ingatlan birtoka iránt folytatott perben hozott marasztaló Ítélet alapján szerzett (1881 : LX. t.-cz. 1. §.) végrehajtási jog érvényesítése, a marasztalt féllel szemben a végrehajtási költségeket illetőleg az 1881. évi LX. t.-cz. 27. §-a nyer alkalmazást ; következik továbbá, hogy midőn a végrehajtási kérvény alapjául nem pénzbeli marasztalást tárgyazó határozat szolgál, a végrehajtási költségekre nyerendő végrehajtási jog szempontjából más eljárás, mint a pénzbeli marasztalást tárgy azó Ítélet alapján nyerendő végrehajtási joghoz nem kivántatik ; következik végre, hogy a végrehajtási törvény 27. §-ában rendelt értesitésnek csupán az a czélja, hogy a végrehajtást szenvedett a megállapított költség mennyiségéről értesüljön, de a végrahajtási eljárás bármely szakában felmerült és igy a végrehajtás kérvényezéséért megállapitott költség iránti rendelkezésnek külön jogerőre emelkedésétől, ily költség tekintetében az Ítélet alapján szerzett és minden végrehajtási költségre kiható végrehajtási jog gyakorlása függővé nem tehető : az 1881. évi LX. t.-cz. 11. és 27. §-aiban foglalt elvi kijelentések alapján ennélfogva kétségtelen, hogy e törvények fennebb idézett 221. §-a értelmében vezetendő végrehajtás esetében is, ha a birtokbaadást rendelő jogérvényes Ítélet alapján a végrehajtási költségek