Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

134 A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. A felvetett kérdés tehát csak annyiban igényel megoldást, hogy a végrehajtás utján befolyt és a hitelezők követelésének kielé­gítésére forditandó összegeknek a letéthivatalból kiutalványozás utján fizetése esetében ez az anyagi jogszabály gyakorlatilag mi módon érvényesüljön. Nehézséget az nem okoz, hogy a felvétel napjának az utalvá­nyozó végzés kelte idejében tüzetes meg nem határozhatása miatt az utalványozó végzésben nem lehet egy összegben kiszámitani a hitelezőnek a letéthivatal által fizetendő követelését, mivel erre nézve elegendő, ha a sorozott összeg és ebből az a tőkerészlet, mely után a kamat jár, a kamatozás kezdő pontja és a kamatláb meg vannak jelölve. Irányadó a kérdés megoldásánál az, hogy a hitelező részére tőkekövetelése után a kamat addig az időpontig fizettessék, mig a hitelező abba a helyzetbe juthat, hogy kiutalt követelését a letét­hivatalból felveheti, mivel ez után az idő után nem bizható a hitelező tetszésére, hogy esetleg magasabb kamatot hajtó követelését további kamatozás mellett saját előnyére és a végrehajtást szenvedő s netalán a későbbi rangsorban kielégitendő hitelezők hátrányára letétben hagyja; figyelembe veendő továbbá az is, hogy a letéti szabályok szerint a kiutalt összeg után 8 nap lejártával letéti kamat nem fizettetvén, a végrehajtási tömeg ama 8 nap után már nem gyümölcsözik. Minthogy pedig akkor, a mikor a jogerős utalványozó végzés a letéthivatalhoz a biróságtól megérkezik, az arra jogosított abban a helyzetben van, hogy követelését a letéthivatalból már felveheti, kifizetési időpontnak is az a nap tekintendő, a mely napon az utal­ványozó végzést a birói letéthivatal átveszi. Eddig az időig tehát a hitelezőt tőkekövetelése után a kamat megilleti, mig másfelől ez időpont után további kamathoz jogos igénye nem lehet. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1901. évi október hó 25-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi november hó 25-én tartott teljes ülésben. XIV. Abban az esetben, midőn felperes keresete elutasításával per­költség viselésére köteleztetik, ha az elsőbiróság Ítélete a másod­biróság által helybenhagyatik, a perköltség iránt a kielégítési vég­rehajtás elrendelhető-e akkor, a mikor a másodbiróság Ítélete ellen a törvény által megengedett további felebbezés adatik be ? Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtábla 10. számú és a debreczeni kir. Ítélőtábla 7. számú alább közölt polgárjogi teljes ülési döntvényeire.* * A kolozsvári kir. ítélőtáblának 10. számú polgári döntvénye. A felperest kereseti követelésével elutasító és perköltségben marasztaló két egybe­hangzó ítélet alapján a másod bírósági ítélet ellen használt és tőrvény szerint ki nem zárt további felebbezés esetén az alperes kérelmére a perköltség erejéig a kielégítési végrehajtás el nem rendelhet l>.

Next

/
Oldalképek
Tartalom