Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. 123 Indokok : A végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t.-cz. az utóajánlatról a 187. § ban, a késedelmes árverési vevő veszélyére megtartandó ujabb árverésről pedig a 185. § ban intézkedik. E két szakasznak elhelyezéséből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás az utóajánlat intézményében az ingatlanokra foganatositott árverés kedvezőtlen eredményének oly általános correctivumát kivánta felállítani, a mely nem csupán a végrehajtást szenvedő terhére, de a késedelmes vevő veszélyére megtartott árverés esetében is hivatva van a végrehajtás alá került ingatlanoknak túlolcsó áron való elkelését megakadályozni. Kiváló közgazdasági érdek, hogy az ingatlanok végrehajtás esetében megfelelő áron adassanak el; az e czélra szolgáló törvényesintézkedések tehát nem magyarázhatók megszoritó értelemben. Ez intézkedéseknek megszoritó magyarázatára nézve maga a törvény semmi támpontot nem nyújt, mert általános rendelkezésénél fogva az utóajánlatot a vevő ellen foganatositott árverés esetében nem zárja ki. Arra nézve, hogy az utóajánlatnak csak a végrehajtást szenvedő ellen megtartott alapárverés esetében volna helye, a törvény egyéb intézkedéseiből, de a törvény megalkotásának történetéből sem lehet következtetést levonni. Az ellenkező felfogás mellett nem szolgálhat mérvül az, hogy a 186. §. szerint a késedelmes vevő megtériteni köteles azt a különbözetet, mely a korábbi és a későbbi vételár között fenforog, és hogy e különbözetnek erejéig a korábbi vevő ellen biztositási végrehajtás is kérhető, nem pedig azért, mert a végrehajtási eljárásról szóló törvényünk a venni szándékozóktól csakis a bánatpénz letételét kivánja meg, egyébként pedig azoknak fizetésképessége tekintetében semmiféle garantiákról nem gondoskodik, e szerint mindig bizonytalan, hogy a két árverés közti különbözet a korábbi vevőtől behajtható-e, vagy sem. A mi a törvény megalkotásának történetét illeti, ebből sem merithető adat az ellenkező felfogás támogatására, mert e törvény javaslatának indokolásában és a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentésében az utóajánlat behozatalának czéljaira nézve felhozott okok egyaránt fenforognak a végrehajtást szenvedő ellen megtartott alapárverés, mint az árverési vevő veszélyére elrendelt ujabb árverés esetében is. Mindkét esetben az utóajánlat alkalmas eszköz arra, hogy a verseny-hiány kiaknázásának és az árverelők összejátszásának hátrányain segitsen, és hogy az ingatlan valódi értékét inkább megközelitő magasabb igérettétel lehetőségével ugy a végrehajtást szenvedő, mint a jelzálogos hitelezők érdekeinek szolgáljon, abból pedig, hogy a késedelmes vevő ellen megtartott árverés esetében elért magasabb vételár a korábbi vevőre nézve is előnyös, egyáltalában nem lehet következtetni arra, hogy a törvény az utóajánlat benyújtását csakis alapárverés esetében kivánja megendedni. Igaz ugyan, hogy az 1868: LIV. t.-czikknek hatályban volt 437. §-a két árverési határnap kitűzését rendelte és az első határnapon