Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. 121 hogy a most idézett rendelkezés kiterjed-e a peres eljáráson kivül a kir. törvényszékek előtt folyó végrehajtási eljárásra is. Tekintve, hogy az idézett rendelkezés helyes értelme nem abból magából elszigetelten, hanem az 1881 : L1X. t. cz. 11. § ának rendelkezéseivel kapcsolatosan állapítandó meg, mely rendelkezések az 1893: XVIII. t.-cz. 7. és 14. §-ai által hatályon kivül helyeztettek ugyan, de ugyané szakaszokban azoknak megfelelő rendelkezések vétettek fel; tekintve ehhez képest hogy az idézett 11. §. a végrehajtási ügyekben a kir. járásbiróságokhoz benyújtandó Írásbeli beadványok alakszerűségéről kifejezetten rendelkezik, miből kétségtelen a törvénynek az a czélzata, hogy a feleknek a végrehajtási eljárásban való személyes cselekvési jogosultsága felől a peres eljárást szabályozó törvényben kivánt rendelkezni; tekintve, hogy a hatályon kivül helyezett többször idéz 11. §. tartalmának megfelelőleg az 1893 : XVIII. t . cz. 14. § ának 3. bekezdése is kifejezetten rendelkezik a feleknek a végrehajtási ügyekben előadott kérelmeinek és nyilatkozatainak alaki kellékeiről, nyilván azért, mert az 1881 : LIX. t.-cz. 11. § ának hatályon kivül helyezésével ily rendelkezés felvétele nélkül kétséges maradt volna a sommás peres eljárás ide vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtási eljárás folyamán való alkalmazhatósága; tekintve, hogy midőn az 1881: LIX. t.-cz. 12. § a — közvetlenül az akkor hatályban volt 11. §. után — azt rendeli, hogy a rendes eljárásban, — mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értendő — a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük, összefüggésben az előző rendelkezéssel, nem hagyhat fenn kétséget arra nézve, hogy a két szakasz tartalmát egybefoglaltan értelmezve, a rendes eljárás alatt az ily perből kifolyó törvényszékek előtti végrehajtási eljárás is értendő, már csak azért is, mert fel nem tételezhető, hogy a midőn a törvény szükségét látta a fenforgó kérdésben a kir. járásbíróságok előtti végrehajtási eljárásra általában kiterjeszkedőleg intézkedni, hasonló szabályzat szükségét fel nem ismerte volna a végrehajtási eljárásnak arra a részére nézve, mely a rendes eljárásból kifolyólag az 1881 : LX. t.-cz. rendelkezései szerint a törvényszékek előtt van folyamatban; tekintve, hogy a végrehajtási törvény kétségtelenül feltünteti azt a szerves összefüggést, mely közte és a peres eljárás között annak kétféle nemére nézve fennáll, a mint ez a végrehajtási törvénynek több rendelkezésiből, igy különösen annak 10., 13., 15., 30., 230.. 249., 251. § aiból, valamint az 1874: XXXV. t czikknek ugyancsak a végrehajtási eljárás körébe tartozó 116. §-ának rendelkezéseiből nyilván kitűnik, melyek szerint a sommás és a jegyzőkönyvi tárgyalás egymástól szabatosan elkülönitve fentartatnak, a szerint, a mint az illető végrehajtási eljárás a kir. törvényszékek, avagy a kir. járásbiróságok előtt folyik: tekintve végül, hogy a végrehajtási törvény a sommás és a rendes eljárásban a felek képviseletére és a beadványok alaki kellékeire nézve fennálló szabályok mellett külön rendelkezést nem tartalmaz:
