Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

114 A Curiának az 1890 : XXV. t-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-cz. a felfolyamodás tüzetes szabályozásába nem bocsátkozott, hanem fentartva az 1881 : LIX. törvényczikknek a felfolyamodásokra vonatkozó elveit, útmutatásul csupán egyes kérdésekben állított fel részletes szabályokat a végből, hogy a felfolyamodási rendszer a változott felebbezési, illetve az uj felülvizsgálati rendszerrel összhangba hozassék. így vette fel a 214. §-ba egyebek közt azt a rendelkezést, hogy azokban az ügyekben, a melyekben a kir. járásbíróság Ítélete ellen a 126. §. szerint felebbezésnek nincs helye, a kir. törvényszéknek, mint másodfokú bíróságnak végzéseit sem lehet felfolyamodással megtámadni s az idézett törvényszakasz utolsó bekezdésében a felebbezési bíróság végzései ellen használt felfolyamodások feletti bíráskodást azokban az ügyekben, melyeknek tárgya 500 frtot meghalad, a kir. Curia, minden más esetben pedig az illető kir. tábla hatáskörébe utalta. A 214. §-nak rendelkezései azonban még azokat a főkérdéseket sem merítik ki, a melyeknek szabályozása a felfolyamodási rendszernek a változott felebbvitellel való összhangba hozatala czéljából szükséges volt; sőt épen a 214. §-nak fent kiemelt két rendelkezése, kapcsolatosan a megoldásra váró lényeges kérdések mellőzésének tényével, félreértéseket idézett elő. A törvény szövegének hézagai mellett felmerült kételyeket a fenforgó esetben csakis az uj felebbviteli rendszer és az alapelveiben fentartott korábbi felfolyamodási jogorvoslat alapelveinek egybevetése utján lehet helyesen megoldani. Az 1881. évi LIX. törvényczikkel életbeléptetett felebbviteli rendszer egyik sarkalatos elvét az képezi, hogy a per főkérdésében véglegesen határozó felebbviteli bíróságnak a per mellékkérdéseiben hozott határozatai sem támadhatók meg további felebbviteli jogorvoslattal. Nem tekinthető kivételnek e szabály alól az, hogy az 1881. évi LIX. t.-cz. 47. §-a szerint az ott emiitett sommás perekben a másodbíróság helybenhagyó Ítélete ellen további felebbezésnek: nincs helye, holott a másodfokú bíróság végzései a törvény által megengedett esetekben felfolyamodással feltétlenül megtámadhatók; nem pedig azért, mert az 1881 : LIX. t.-cz. 47. § a rendelkezésének súlypontja a két bíróság ítéletének egyenlőségén fekszik s a további felebbvitei kizárásának előfeltétele csakis a másodfokú helybenhagyó Ítélet hozahehje nincs (1893 : XVIII. t.-cz. 181. és 182. §§.), a felebbezési bíróság által hozott végzés ellen csupán az 1881: LIX. t.-cz. 59. §-ában felsorolt esetekben van helye felfolyamodásnak. Azokban az ügyekben azonban, a melyekben a kir. járásbíróságnak ítélete ellen az 1893 : XVIII. t.-cz. 126. §-a szerint felebbezésnek nincs helye, a felebbezési bíróságnak végzése ellen egyáltalán, tehát az 1881: LIX. t.-cz. 59. §-ában foglalt esetekben sem lehet felfolyamodással élni. Önként értetődik, hogy e határozat nem érinti a perben szereplő, de a peribi különböző azoknak a személyeknek a felfolyamodási jogosultságát, a kik részére a törvény a felebbviteli jogot egyes esetekben kifejezetten fentartott a. A debreczeni kir. ítélőtábla 4. számú polgári döntvénye. A felebbezési bíróság végzése ellen felfolyom odáznak van helye azokban a sommás eljárásra tartozó perekben is, a melyekben a felebbezési bíróság ítéletei ellen felülvizsgálatnak nincs helye.